29. Kovács Kovi István: Bűnös élvezet – Egy szexiparos titkai

Anyukámnál láttam meg ezt a könyvet. Neeem, nem ilyen a stílusa, ő is csak kölcsönkapta :P, és egyből lenyúltam. Nem nagyon foglalkoztatott eddig sem a pornó ipar, a szereplők lelkivilága és a forgatás menete sem. Ettől eltekintve, elolvastam, hogy tudjak mihez viszonyítani ezután. Már ha valaha is fogom hasznát venni ennek az ismeretnek, és főleg, hogy igazak a tények, amiket a szerző papírra vetett. Én eléggé kétlem, de ez legyen az én bajom. Továbbra is úgy tekintek a pornófilmekre (nem vagyok nagy fogyasztója!!!), mint egy megjátszott szituációra és ezt a szereplők megnyilvánulásaiból, illetve a saját magam ismeréséből adódóan teszem. Írhat a Kovi bármit, engem nem győzött meg.
Nem tetszett a stílusa, jobban tette volna, ha felkér egy specializálódott személyt, hogy írja meg a történetet. Elmesél néhány kulisszatitkot, új fogalmakat tanultam, megismertem pár nagymenő nevét ebben az iparágban, de ettől még nem ez lesz a Bibliám :)

Kovács Kovi István: Bűnös élvezet – Egy szexiparos titkai

Különleges könyvet vehet kezébe szeptember végén az olvasó. Sok tekintetben: rendkívüli könyvet. Szerzője ugyanis egy tökéletesen zárt világ, a magyar szexipar legismertebb alakja.
Aki most úgy döntött, megnyitja előttünk ezt a zárt világot.
És mesél. Mesél a kezdetekről, a rendszerváltás idejéről, a félig illegális forgatásokról. A külföldi pornósokról, akik elözönlötték Magyarországot és szó szerint nem tiszteltek senkit és semmit. A sikerekről, és az elnyert pornó Oscarokról. Mesél a szereplőválogatásokról, az önként jelentkező hírességekről, a pornósról, aki ma már politikus, az ismert táncdalénekesnőről, aki az utolsó pillanatban állt el a forgatásról. Mesél a pornó nagy sztárjairól, és apró titkairól, a legendákról, melyeknél az élet még sokkal, sokkal izgalmasabb. És nem megy el szó nélkül a fél világot behálózó, prostituálthálózatok, a „dubajozás”, az egyre népszerűbb swinger klubok mellett sem. Mesél különleges forgatási helyszínekről, a lassan hírhedté váló Gellért fürdőről is.
Miért áll most elő ezzel? Ne kérdezzük.
Csak élvezzük, hogy belelátunk egy világba, melyről eddig, valójában, fogalmunk sem volt.
Figyelem! A szerző őszintesége miatt a könyvet csak 18 éven felülieknek ajánljuk!

Értékelés: 2/5

28. Bunyevácz Zsuzsa: Túlélési kézikönyv elvált anyáknak

Egy kicsit elhanyagoltam a blogot és az olvasást is. Szánom-bánom, de megvan rá a megfelelő okom...
Ezt a könyvet még a nyári akcióban vettem több másikkal együtt az Alexandránál, és egy kellemes strandolás alkalmával el is olvastam. Voltak benne nagyon szórakoztató részek, de nagy tanulságot nem lehet belőle levonni. Nekem legalábbis nem sikerült. Egyszer el lehet olvasni, az árát megérte (600 ft, 1999ft-ról leértékelve), okosabb nem lettem tőle :P

Bunyevácz Zsuzsa: Túlélési kézikönyv elvált anyáknak

Nos, kedves sorstárs, most, amikor hirtelen szembesültél azzal, hogy férjed egy másik nővel kezdi újra az életét, így egyedül kell fölnevelned gyermekeidet, és háromszáz kilométeres körzetben egyetlenegy valamirevaló facér férfi sincs, aki feleségül venne… Vagy legalább esténként felhívna, és annyit mondana, hogy aludj jól, drágám. Szóval most, amikor a gyerekek már lefeküdtek, de te nem tudsz aludni, mert csöpög a WC, holnap ki fogják kapcsolni a telefont, mert már megint nem fizetted be a számlát, a legkisebbnek óvodai évzárója lesz, de nem volt időd elmenni fodrászhoz, és egyébként sincs egy rendes ruhád sem… Most, amikor elfog a düh, és azt mondod, hogy azért is végigcsinálom, jobb, ha mindjárt az elején tisztában vagy azzal, hogy baromi nehéz lesz. Minden csepp erődre szükséged lesz. Ezért született meg ez a könyvecske, hogy segítségével be tudd osztani az energiádat, hogy túléld az elkövetkező évtizedeket. Amikor is végre nagymama leszel – és kezdheted az egészet elölről… Ha nem vagy elég óvatos!

Értékelés: 3/5

27. Ulla-Carin Lindquist: Evezők nélkül

A legújabb barátnőmnél :), Alexandránál, fantasztikus leárazások vannak... Ezt például 600 forintért árulják (2000 helyett).
Nem tudom, hogy miért gondoltam az előzetes információk alapján, hogy egy halálos, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, négygyermekes anya által írt könyv tetszeni fog nekem? Nem szeretek az élet gonoszságáról olvasni, így nem meglepő, hogy ha azt írom, hogy nem lett a szívem csücske. És nem találom viccesnek, hogy egy kisgyerekkel miért kell poénosra venni azt, hogy anya le fog épülni testileg-lelkileg, majd szánalmasan, nem emberi élethez méltóan fogja tölteni utolsó napjait...

Ulla-Carin Lindquist: Evezők nélkül

Ulla-Carin Lindquist 2003-ban kapja meg a végzetes diagnózist: egy ritka, gyógyíthatatlan betegségben, az ALS-ban szenved, amely az akaratlagosan mozgatható idegek elsorvadásával pár hónapos, talán egyéves haláltusára ítéli áldozatát – megállíthatatlan testi leromlásra, melynek során a beteg szelleme végig ép, öntudata végig tiszta marad. A könyv Ulla-Carin betegségének a története. A négygyermekes családanya az ötvenedik születésnapján tudja meg, miért nem képes egy ideje mozgatni bal kezét, s lassanként – orvosok, betegek, szakkönyvek segítségével – feltárul előtte szörnyű betegsége egész természete. Az addig egészségtől kicsattanó, dinamikus anya és feleség döbbenetesen józanul és gyakran sok humorral írja le a halállal való szembenézés mindennapjait: a kórházból kórházba járás fáradalmait, az első tolókocsiban eltöltött napot, a kényszerű változásokat, amelyeken a beteg családjának keresztül kell mennie, a svéd egészségbiztosítás bürokratáival vívott harcokat, de mindenekelőtt a belső változásokat: a beteg és környezete lelki hullámzásait. A könyv szentimentalizmus nélkül hirdeti, hogy az életnek még ilyen körülmények között is tovább kell mennie. Szerény és bölcs könyv, a szerző nem panaszkodik a sorsán, inkább meg akarja érteni élet és halál igazi természetét. A fordítást szakmailag ellenőrizte dr. Szabó Melitta.

Ulla-Carin Lindquist (1953–2004) svéd újságíró, négygyermekes anya. 1988-tól az SVT tévécsatorna hírműsorának, a legnézettebb svéd híradónak a szerkesztője, bemondója, Svédország egyik legismertebb és legkedveltebb tévés személyisége volt. Tévériporteri állását 2003-ban, betegsége miatt kényszerült feladni. Élete utolsó évét az LSA megismertetésére tette fel: e könyv megírása mellett egy újságíró kollégája közreműködésével dokumentfilmet is forgattatott küzdelmeiről.

Értékelés: 2/5

26. Rácz Zsuzsa: Nesze Neked Terézanyu!

Még jó pár hónapja vettem ezt a könyvet az egyik élelmiszerbolt könyves részlegén, 399 ft-ért. Abban a hiszemben, hogy ez az első rész, amit még régebben kihoztam a könyvtárból, és elolvasatlanul kellett visszavinnem. Aztán itthon döbbentem rá, hogy ez nem az a rész, de azért nem csüggedtem, újra kihoztam a könyvtárból az első részt, majd közvetlenül utána elolvastam ezt is.
Ha azt a könyvet a kedvencemmé fogadtam, akkor illene ezt is. De nem fogom, mert ez nem tetszett annyira. Jó volt, de nem lesz kedvenc. Két különálló történet, egyik sem következik a másikból, csak a szereplők ugyanazok.

Rácz Zsuzsa: Nesze Neked Terézanyu!

Kéki Kata – alias Terézanyu –, a munkanélküli újságíró egy csapásra válik ismert szerzővé, mint a mesékben. Ám a siker úgy katapultálja ki életéből a főhőst, hogy a fal adja a másikat. Terézanyu ijedtében világgá megy, meg sem áll az Óperencián túlig. Pedig talán még sosem járt ilyen közel ahhoz, amit mindig is keresett…

„Kéki Katának hívnak. Csak így, Kata. Anyám választotta a nevemet.

A férfiaktól általában félek. De létezik valahol egy, akitől majd nem fogok. Remélem, megérem. Már nem vagyok egy mai csirke.

A mi családunkban nem volt szokás kimondani az sz betűs szót (szeretlek).

Gyerekkoromban szoktam rá, hogy figyeljem az emberek tekintetét. Azonnal észre lehet venni, hogy melyikük szomorú. Nagyon sokan vagyunk.

Gyerekként mindig azt játszottam, regényhős vagyok, és az egész életem nem is velem történik. Csak kitalálom.

Űrhajós, légtornász, nyomozó (vagy nyomozókutya) szerettem volna lenni, ha nagy leszek. Vagy mondjuk, író.”

Értékelés: 4/5

25. Debbie Macomber: Futórózsa út 204.

Sikerült hozzájutnom a Cédrusliget sorozat második részéhez. Olvasása közben arra lettem figyelmes, hogy nem szeretném, ha véget érne a történet, annyira beleéltem magam. Olvastatja magát, és bár ebben már több csöpögős jelenet is volt, amiket lazán átléptem, de ezt leszámítva, egész jó kis történet volt. Plusz pont, hogy nem találtam benne helyesírási hibát :)

Debbie Macomber: Futórózsa út 204.

Cédrusliget könyvtárosnője, Grace kilátástalan helyzetbe kerül. Eddig boldog házasságban élt, két gyermeket felnevelt, a férje azonban egyik napról a másikra eltűnt. Hol lehet Dan, miért ment el, és kivel? Viszontlátják-e valaha egymást? A nehéz időkben a barátok mind Grace mellett állnak. A lánya azonban, akinek most született meg az első gyermeke, képtelen elfogadni, hogy a nagyapa nem is kíváncsi az unokájára… Miközben a cédrusligeti lányok és asszonyok dolgoznak, bevásárolnak, könyvtárba vagy fodrászhoz járnak, esetleg beülnek egy kellemes étterembe, fellibben a fátyol a legrejtettebb érzéseikről, titkaikról is…

Értékelés: 4/5

24. Salinger Richárd: Apám beájulna

Ez tipikusan olyan könyv, amit különböző életkorban is érdemes elolvasni. Teljesen mást éreztem volna közben, ha 12 évesen, 17 évesen, vagy manapság olvasom. 12 évesen elájultam volna Szarka vagányságán, talán példaképemmé választottam volna. 17 évesen végig helyeseltem volna a viselkedésén, és talán még mindig példaképem lett volna, de inkább azon lettem volna, hogyan tudnám őt felülmúlni.
Manapság (mint egy majd' 5 éves Lány anyukája) próbálok visszamenni abba az időbe, amikor még én is ilyen voltam (mert voltam, sőt...!!!), és próbálok egy tizenéves lány fejével gondolkodni... Nem sikerül. Már az első oldalak elolvasása után bevillant, hogy Úristen, egyszer az én Lányom is ilyen lesz, le fog lépni egyedül egész nyárra a Balatonra, majd Jeruzsálembe, Barcelonába, aztán Rómába. Amit csak utólag, vagy egyáltalán sose fog nekem elmondani.
Már nem is tetszett annyira ez a könyv. Felnőttem. Mosolyogtam. Magamon is.

Salinger Richárd: Apám beájulna

„Barbi cirka ugyanannyi idős lehetett, mint én. Vitán felül elsőleosztásos csaj. Már értem ezt úgy, hogy bárhova megy, az első kört nyeri. Ezzel a dettó Barbi baba külsővel nem is lehet versenyezni. Adu ász az első körben, fájdalom, de komolyan. (…) És félő, hogy Barbika teste egy nagy légüres teret hivatott lezárni, mert az ilyen csajok általában csak tündérszépek. Na, akkor csapok majd le én…”

Amúgy a sztori a tavalyi nyaramról szól, meg a Barbiról. El akartam mesélni a szüleimnek az egész cuccot, csak nem mertem. Apámék ziher, hogy szétzuhannak, ha a képükbe mesélem az egészet fullra. Féltik a kislányukat, ami azért így visszagondolva eléggé jogos. Szóval csak leírni mertem, elmondani nem, ez ilyen hülyeség, mégis, mikor írtam, nem volt ott senki, és ez így fílingnek jobb. Mert ha ezt lenyomom nekik szóban, anyám valahogy talán viselné, de száz, hogy apám beájulna.

Értékelés: 3/5

23. Debbie Macomber: Világítótorony út 16.

Merész vállalkozásra adtam a fejem: belefogtam Debbie Macomber 9 részes sorozatába! Ráadásul olyan műfajú, amit elvből utálok: romantikus. Szerencsére kevés benne a csöpögős rész, de azért volt egy oldal (a 126. !!!), amit át kellett ugranom: "Cecilia a nyaka köré fonta a karját, és csókolóztak, kifulladásig, aztán Ian belé..." Nem folytatom.
Azt hiszem ez volt eddig a leghosszabb könyv, amit olvastam (368 oldal). Pont ilyen esős időre való, csajos olvasmány.
Nagyon zavaró volt számomra a helyesírási- vagy fordítási hibákkal tűzdelt szöveg. Amúgy egész jó volt, de nem javaslom, hogy kötelező olvasmány legyen, annyit azért nem ér :)


Debbie Macomber: Világítótorony út 16.

A Cédrusliget minden kötetén azoknak a házaknak a postacímét találjuk, melyek lakóit rövidesen jó barátként üdvözölhetjük. Az elvált Olivia bírónő például továbbra is családi problémákkal küszködik: csatákat vív Charlotte-tal, a rámenős édesanyjával, de még két felnőtt gyermekével is. Osztozunk Cecilia és Ian, a fiatal tengerésztiszt fájdalmában, akik elvesztett gyermeküket gyászolják, és izgulunk is: legyen erejük megmenteni zátonyra futott házasságukat. Tanúi lehetünk, hogyan szövődik szerelem a törvények felkent őre és Jack Griffin, a Liget Krónika főszerkesztője közt, miközben mindenki küzd a megállás nélkül működő helyi pletykagépezettel…

Értékelés: 4/5

22. Robin Polakowsky: Vilmos és Kate

Már gyerekkorom óta érdekel Vilmos herceg ;) kicsiként is helyes srácnak találtam, és ez most sem változott. Mivel az én életemből kimaradt Károly és Diana esküvője (mert még a világon sem voltam :P), úgy gondoltam, Vilmost és Kate-et nem hagyhatom ki. Éppen délutános voltam azon a napon, mikor a tévében élő adásban adták a ceremóniát. Egy kicsit el is késtem a munkahelyemről azzal az indokkal, hogy délutános műszak holnap is lesz, de esküvő már nem... :)
Nagyon tetszett a körülöttük lévő felhajtás, és elkezdett érdekelni a háttere. Nagyon örültem, mikor értesítettek a könyvtárból, hogy 2 hónap várakozás után megérkezett az előjegyzett könyv. Nem csak a két fiatallal foglalkozik a szerző, ami nem csoda, mert szerintem nem tudná csak velük teleírni a 160 oldalt, hanem a királynőről, Károlyról, Kamilláról, Dianáról, Harryről, a Middleton családról is. Ha nem is túl részletesen, de azért némi bepillantást kaptam a Buckingham palota publikus életébe.
Túl sokat nem kaptam ettől a könyvtől, sokkal inkább éreztem úgy, mintha a Story vagy Best magazin cikkei lennének összeollózva, egybekötve a kezemben.

Robin Polakowsky: Vilmos és Kate

Vilmos herceg és Kate Middleton kisasszony ma bizonyosan a földkerekség leghíresebb szerelmespárja. Amióta a herceg egy kenyai együttlét alkalmával a kedvese ujjára húzta királyi nagyanyja gyémántköves gyűrűjét, a legismertebb hollywoodi álompárokat is alázva uralják a világsajtó pletykarovatait. Ám ez még mindig csak a bulvár-oldala az új évszázad legnagyobb sztorijának, amin nincs mit csodálkozni, elvégre is VIII. Henrik és Oroszlánszívű Richard óta mindig is a brit királyi ház volt a világ leghíresebb családja, a herceg édesanyja, a feledhetetlen Diana hercegnő pedig kétségtelenül a 20. század egyik legragyogóbb asszonyaként került a krónikákba.
A könyv azonban ennél sokkal többről szól. Kate Middleton hosszú útjáról, mely voltaképpen egy szegénynegyedből vezetett a Buckingham-palotáig. A hercegi testvérpár megpróbáltatásairól Diana tragikus halála után, Vilmos ifjúságáról, mely csak nyomokban emlékeztet a londoni felső tízezer hírhedten léha életmódjára. A találkozásról és a közös tanulóévekről. Az együttlétekről és a külön utakról, melyek között, mint minden fiatal pár életében, olyanok is előfordultak, amelyeket mindketten szívesen törölnének a közös emlékezetből. A sokéves kapcsolat mélypontjáról, amikor a herceg egy időre a magánélet ellenében is a munkát, a tanulást, a repülőtiszti karriert választotta. És az újbóli egymásra találásról, mely az eljegyzéshez és az esküvő kitűzéséhez vezetett. Történik mindez egy megrázkódtatások alatt roskadozó, gondterhelt világban, ahol „őfelsége, a szerelem” többnyire még mindig diadalmaskodik ugyan, de ez a győzelem nem mindig olyan felhőtlen, amilyennek látni szeretnénk.
A könyvet a londoni királyi házról szóló angol és magyar nyelvű irodalom bibliográfiája és az esküvő részletes menetrendje egészíti ki.

Értékelés: 3/5

21. Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!

A Nagy Könyv 60. helyezettje. Egyszer már belekezdtem, de a suli miatt abba kellett hagynom. Most újra elolvastam, és csodálkozva vettem tudomásul, hogy előző alkalommal talán 50 oldal hiányzott ahhoz, hogy a végére érjek... Ettől függetlenül, elejétől a végéig élveztem! Vicces, szomorkodós, könnyen olvasható, izgalmas, csajos olvasmány.
Kedvencem lett! Megvettem már korábban a folytatását, hamarosan neki is állok az olvasásának.
Megnéztem a könyvből készült filmet is, de nekem az annyira nem tetszett, bár abban is volt min nevetni.

Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!

Közel másfél éves elszánt állás- és pasikeresés hiteles történetét tartod a kezedben. Szokásos péntek esti portyáin főhősnőnk, Kéki Kata hol Zöldmezőszárnya Királyfival, hol a gyönyörű Perzsa herceggel, hol Daviddel a Csokoládészeművel és még sok-sok más Micimacsóval fut össze. A fennmaradó időben biznisztündérnek öltözve már-már hivatásszerűen állásinterjúkra jár a Henteshez, a Hajóskapitányhoz, a Vajákos fejvadászhoz, és kis híján kiállítási tárgy is lesz belőle az emberi erőforrás-kiállításon. Mikor végre kommunikációra kezdi oktatni az országút királyait (kamionsofőröket), összefut egy igazi fatehénnel (a női féltékenység legújabbkori szimbólumával), aki a szappanoperák főgonoszait megszégyenítő találékonysággal tesz keresztbe neki, ahol csak tud…
Ráadásul Katának ez még nem elég: Teréz anya módjára kényszeresen meg is akar menteni minden útjába kerülő, elsősorban férfit… Lehet rajta nevetni, és kicsit sírni is, és kölcsön lehet adni a Pasinak, aki Fontos. Persze ha meg Pasi vagy, meg lehet vele lepni a Nőt. Egy igazi történet, egy igazi lánytól, aki az Igazit keresi, mindig, mindenhol, mindenkiben.
És meg is találja. (Mindenkiben.)

Értékelés: 5/5

20. Janikovszky Éva: Ráadás

Érdekes volt olvasni az 1926-ban született írónő utolsó kötetét. 76 éves volt ekkor. Mintha a saját nagymamámat hallgattam volna sztorizás közben a vele történt, őt foglalkoztató dolgokról. Nagyon tetszett az egyszerűsége, a hétköznapi nyelvezete, amihez nem kell sem külön iskolai végzettség, sem túl nagy élettapasztalat, mégis élvezhetőek voltak az írásai. Úgy határoztam, hogy elolvasom az összes művét, és mától kedvenc írónőmmé fogadom :)

Janikovszky Éva: Ráadás

„Régen rossz, ha egy könyvcím magyarázatra szorul. Mivel a címet én találtam ki, ez a feladat kétségkívül rám vár. Nos, kedves olvasó, a cím úgy született, hogy néhány felnőtteknek szóló könyvem elnyerte az Önök tetszését. Tapsot ugyan nem hallottam, de leveleik, telefonhívásaik és a könyvek fogyása alapján mégis hallani véltem. Remélem nem tévedtem. Így aztán az Önök biztatására kerekedett ki rövid írásaimból ez az új kötet. Ráadást, ugye, a koncerteken az előadóművészek szoktak adni, ha elég kitartóan tapsol a közönség. Én nem állok pódiumon, csak itthon kopogok öreg írógépemen, és nagyon örülök, ha tetszik, amit írok. Ha valakinek megy a késői busza, indul a vonata vagy egyébként is elege volt, hát nyugodtan kászálódjék. A ráadás azé, aki kérte, aki várja. Fogadja szeretettel.” Ezekkel az ajánló sorokkal indította útjára utolsó kötetét Janikovszky Éva. Sokan kérték, várták: ezt bizonyítja a könyv sikere.

Értékelés: 4/5

19. Erich Knight: Lassie hazatér

A Nagy Könyv listáján a 49. helyen szerepel.
Elolvastam 2 nap alatt. Állítólag kötelező olvasmány az alsó tagozatos osztályokban. Ezt mondta az árus, akitől vettem. 100 forintért :) Többet nem is ér. Remélem, mire a Lány odaér, már nem lesz kötelező, mert ritka unalmas, nyálas, borzasztó olvasmány!!! Ilyen kifejezések szerepelnek benne: "ösztöne vezette", "ösztöne sugallta", "ösztöne erősebb volt", és ez még csak hagyján, de aztán: "megőrizte méltóságát", "...büszke volt ahhoz", "túl megértő és udvarias". És mindez egy kutyáról... Az ösztön kifejezés többször szerepel benne, mint az, hogy Lassie.
Nem tudom, hogy mit akart az író tanulságként levonatni az olvasóival, de biztos nem azt, amit a kisfiú gondolt az egészről:

-No és mi történt ma Joe-val? Tudta a leckét?
Így volt ez valamikor régen. Aztán másképp lett. Most pedig megint a régiben van minden. Vajon mi lehet ennek az oka?
Ezen törte a fejét Joe még vacsora alatt is. Utána pedig, amikor besétált Lassie, melléheveredett a szőnyegre, megsimogatta, és egyszerre tudta a választ.
Lassie az oka! Hát persze, hogy ő! Amíg itthon volt, nem volt semmi baj. Amikor eladták és elvitték, egyszerre minden rosszra fordult. Most pedig, hogy Lassie megkerült, ismét nyugodtan élnek, és boldogan telnek napjaik.
Hazajött, és szerencsét hozott a házra - gondolta. - Neki köszönhetjük. Ő hozta nekünk a szerencsét."

Erich Knight: Lassie hazatér

Greenall Bridge-ben élt Sam Carraclough családjával és gyönyörű kutyájával, Lassie-vel. Lassie-t mindenki ismerte a faluban: mindennap ugyanabban az időpontban indult Joe elé az iskolához. Ám egy napon Joe hiába rohant a kapuhoz, a kutya nem volt ott… A bányát bezárták, Sam Carraclough munkanélküli lett. Nem volt más választása, el kellett adnia egyetlen értékét, Lassie-t. Rudling hercegének De Lassie nem felejtette el kis gazdáját… Nincs akadály, amit le ne tudna győzni, csak újra ott várhassa Joe-t az iskola előtt.

Értékelés: 2/5

18. Nick Hornby: Egy fiúról

Igazából ezt még a Tüskevár előtt olvastam, csak most van időm megemlékezni róla.
Nem olvastam erről a könyvről semmit, a könyvtárban csak úgy véletlenszerűen vettem le a polcról. Vicces és unalmas szakaszok váltják egymást, az első 12 fejezet az unalmas, aztán 8 vicces, érdekes, aztán a vége megint uncsi, vagy csak engem nem igazán fogott meg. Mindezek ellenére azért élvezhető olvasmány, a melóhelyen nálunk úgy mondják az ilyet: "szódával elmegy"... Bár én biztos, hogy nem fogom újra olvasni :)

Nick Hornby: Egy fiúról

Will Freeman a világ leggondtalanabb embere: se felesége, se gyereke, de még állása sincsen – vígan éldegél minden idők legnépszerűbb karácsonyi dalának jogdíjaiból, melyet az apja írt valaha. Egyetlen bánata, hogy a nők azt szeretik, ha egy férfinak céljai vannak az életben, ki kell hát találnia valamit, ami a szemükben izgalmassá teszi. Egy egyedülálló apa igazán különleges, sőt hősies színben tűnhet fel előttük, így aztán úgy dönt, gyereke lesz. Persze nem igazából (még csak az kéne!); elvégre egy fiktív gyerek is elég ahhoz, hogy a nőknek imponáljon. Az egyedülálló szülők klubjában azonban – balszerencséjére – nemcsak egy frenetikus szőke nővel ismerkedik meg, hanem egy furcsa, tizenkét éves fiúval is. Ettől kezdve Will, a „szabad ember” már nem is annyira szabad – a különc Marcusnak ugyanis, akit az iskolában módszeresen kínoznak a többiek, az élete függ tőle, hogy valaki végre megtanítsa rá, hogyan kell gyereknek lenni. S ki más lenne erre alkalmasabb, mint Will Freeman, aki igazából sohasem nőtt fel, s ugyanaz tölti ki életét ma is, mint ami egy kamasz fiúét: a rockzene, a foci, a csajok? Akárcsak a Pop, csajok, satöbbi…-ben, Hornby ezúttal is szellemesen, okosan, élvezetesen ír egyszerű és mégis különös emberek mindannyiunk számára ismerős érzelmeiről és élethelyzeteiről: barátságról, szerelemről, szenvedélyről, magányról, depresszióról. És azért a rockzene témája ebből a regényből sem hiányzik: az események azon a napon vesznek különös fordulatot, amikor öngyilkosságot követ el Kurt Cobain, a Nirvana legendás énekese…

Értékelés: 3/5

17. Fekete István: Tüskevár

A Nagy Könyv listáján a 11. helyen szerepel.
Azért olvastam el (újra), mert az íróról elnevezett általános iskolába jártam, és úgy érzem, ismernem kell néhány művét. A másik ok, hogy kötelező olvasmány volt 5. osztályban, és én általában nagyon kis százalékban olvastam el a kötelezőket. Ezt kivéve :) Felnőtt fejjel azonban megfogadtam, hogy be fogom pótolni, amit akkor kihagytam.
Tavaly már nekiugrottam egyszer, de nagyon nyögvenyelősen ment, végül fel is adtam. Most van időm, és nem jött vissza a könyvtárba az előjegyzett könyvem, úgyhogy semmi akadálya nincs annak, hogy végre elkezdjem és a végéig olvassam egy szuszra :)

Fekete István: Tüskevár

Vár volt állítólag valamikor, de akkor még sziget is. Akkor még odáig ért a Balaton, de a patakok telehordták iszappal a nagy öblöt; bizonyos, hogy Tüskevár körül most már sekély a víz és nádas az egész. Az ifjúsági irodalomban klasszikussá lett regény felejthetetlenül ábrázolja Tutajos és Bütyök, azaz Ladó Gyula Lajos és Pondoray Béla nyári vakációját a Balaton víziparadicsomában. Ez a nyár sok mindenre megtanítja, kiműveli, útbaigazítja őket és az olvasóval együtt fedezik fel a természetes életmód emberformáló, de néha kegyetlen törvényeit. El lehet mesélni egy nyarat, de egészen sehogy sem lehet elmondani – vallja a szerző; az idő múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság azonban nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság… amint a Tüskevár is örök olvasmány marad minden korosztály számára.

A regény olvasásakor teljesen visszamentem a gondtalan gyerekkorba. Bár én világ életemben panellakó voltam (vagyok még most is, de ez meg fog változni egyszer... TUDOM!!!), de van róla tapasztalatom, hogy milyen, amikor egy ilyen fajta gyerek kiszabadul a betonrengetegből vidékre. Képes voltam naphosszat nézni a mamánál a csirkéket, nyulakat, kertet, ujjongva pancsoltam lavórban az udvaron, ettem tálból cseresznyét, és büntetlenül köpködhettem szét a magokat, állandóan koszos volt a lábam a meztelenkedéstől, rossz evő létemre folyton csak ettem és ettem volna a tiszta levegőnek köszönhetően és még sorolhatnám a nyári szabadság előnyeit.
Mivel városi gyerek vagyok, talán csak fényképről ismerhetem a könyvben felbukkanó állatokat, de az alapos leírásnak köszönhetően simán látom magam előtt, hogy milyen madárkákkal és állatkákkal találkoztak a srácok nap, mint nap.
Kimondottan élveztem Tutajos minden baklövését, majd a saját kárán való tanulást, és bevallom, lehet, hogy ennyi idős fejjel is elkövettem volna én is azokat.
Kedvencem az a rész, amikor Matula megkérdi tőle, hogy nem nehéz-e evezni, és ő már sokadszorra udvariasságból azt feleli, hogy nem, közben meg majd megszakad a lapátolásban :)

Értékelés: 4/5

16. Vujity Tvrtko, Nógrádi Gergely: Tizenkét pokoli történet

Hosszas kutatások előzték meg azt, hogy pont ezt a könyvet hoztam magammal a könyvtárból, és mégsem jutottam a végére. Több, mint a felét elolvastam (hetet a tizenkettőből), de egyszerűen nem tudtam többet. Érzékeny, gyermeki lelkem nem bírt többet elviselni. Semmi bajom Tvrtkoval, sőt! Csak miatta nem fogok letelepedni a tévé elé, de ha amúgy is ott ülnék (nagyon ritkán... heti 1 alkalommal), és az ő műsora menne, biztos ki nem hagynám. Nagyon bírom a riportjait, mert olyan dolgokat képes meglátni a riportalanyaiban, ami nekem eszembe sem jutna.
Újra előszedtem az emlékeimből a pörbölyi buszbalesetet, a tichilesti lepratelepet, vagy a csernobili atomreaktor felrobbanását, és teljesen másként néztem a dolgokat. Mit számítanak a mi apró-cseprő gondjaink azoknak az emberek tragédiájához képest! Nem tudtam persze átérezni, hogy vajon mit is érezhetnek, de bevallom őszintén, nem is szeretném tudni! Nem tudjuk meg nem történté tenni ezeket a szomorú eseményeket, de köszönöm, nekem ennyi elég is volt... Ennyi borzalom még olvasva is meghaladja az én tűrőképességemet, nemhogy átélve...!

Vujity Tvrtko, Nógrádi Gergely: Tizenkét pokoli történet

Nem nehéz megjósolni, hogy Vujity Tvrtko és Nógrádi Gergely könyve az év egyik legsikeresebb bestsellere lesz. A tizenkét fejezet a tv2 Pulitzer-emlékdíjas riporter kalandozásait mutatja be sajátos szemszögből. Az olvasó ellátogathat többek között a még mindig sugárzó Csernobilba, az isten háta mögötti Tatárföldre, a romániai lepratelepre és a háborús Szerbiába. Pokoli utak, de aki kezébe veszi a könyvet, a borzongáson kívül talán könnyezni és nevetni is fog. A kötetben megtalálható mindaz, ami a riportokból kimaradt…

Értékelés: 4/5
(Attól függetlenül, hogy nem akarok tudomást venni a világ borzalmairól, nagyon jól fogja meg a mondandóját, a történetek "érdekesek" voltak, valóban kíváncsivá tett, hogy hogyan forrja ki magát az adott történet.)
------------------------------------------------------------------------------------------
Ezennel húzok egy vonalat az olvasmányaim terén, és igyekszem minél erőszak mentesebb olvasmányokkal szórakoztatni magam,mert elég durva a világ amúgy is, nem kell, hogy a "szabad, pihenéssel töltött" időmben is azon agyaljak, hogy lehet ezt túlélni?!
Már ki is találtam, mi lesz ezután az általam követett példa: a 2005-ben készült felmérés alapján kiválasztották a 100 legnépszerűbb regényt, és ezt egy listán rendszerezték. Ez lett a Nagy Könyv. Én pedig ebből a listából fogom kiválogatni az aktuális olvasnivalókat. Az első a Tüskevár lesz, aminek már tavaly augusztusban nekiálltam, de egyéb elfoglaltságaim miatt sosem értem a végére. Aztán meg a Zsanett is folyton ezzel piszkál engem, úgyhogy most aztán tényleg nem hagyom magam, és addig nem jövök, míg az utolsó sort is el nem olvastam (és az összes többit!).

15. India Knight: Szex, pasik, gyötrelmek

A könyvtárból hoztam ezt is, mert könnyed, szórakoztató könyvre vágytam. A borítója alapján joggal gondolhattam ezt: "Megeszi Bridget Jones-t reggelire". Bár azt a könyvet nem olvastam, csak a filmet láttam, az tetszett. Nem úgy, mint ez. Valóban volt benne szex (jó kevés :) ), pasik, és gyötrelem (főleg az én részemről...) Nem volt vicces, nem olvastatja magát, nagyon örültem, hogy elolvastam és visszavihetem.

India Knight: Szex, pasik, gyötrelmek

Clara Hutt harminchárom éves, középosztálybeli angol fiatalasszony. Gyereket nevel, háztartást vezet, és egy magazinba írogat. Szép háza, no meg két imádnivaló gyereke van – akik többnyire idegesítik – nagy, különc, „darabokra hullott” ámde elbűvölő családja, valamint jóképű (bár egyre titokzatosabb) férje. És rendszeresen szeretkezik – nos, többé-kevésbé. Megvan a férj, a ház, a gyerekek, szóval minden rendben is volna, ám Clara mégis úgy érzi, valami nem stimmel az életében. Talán épp azért, mert mindene megvan, kissé unatkozik, és elég bizarr módon szórakoztatja magát: folyamatosan nassol, jóllehet némi súlyfelesleggel küszködik; zavarba ejtő témákkal szekírozza a barátnőit és a férjét; ráadásul mindenféle eszement helyzetbe keveri magát. Férje egyáltalán nem „veszi” Clara kétségbeesett vészjelzéseit. A várva várt párizsi hétvégén, amely romokban heverő házasságukat volna hivatott megmenteni, „hajdani szerelmük kihunyó parazsát újjáéleszteni” – mire észbe kap, elhagyott feleség válik belőle. A nem várt fordulat észre téríti, rátalál régi önmagára, és egy új, izgalmasnak ígérkező szerelem tűnik fel a láthatáron.

Értékelés: 2/5

14. Zdeněk Miler, Iva Hercíková: A kíváncsi kutyus

Vakond mesekönyvet kerestem a könyvtárban a Lánynak, mindegyik szanaszét állapotban volt, nem szívesen hoztam volna haza. Nézegettem a szerző könyveit, és kezembe akadt ez az új példány. Belelapoztam, és jött velünk haza :)

Zdeněk Miler, Iva Hercíková: A kíváncsi kutyus

Három történet egy kötetben a kis vakond rajzolójának illusztrációival. A könyvben három rövid történet található: Hogyan adta vissza a nap a kutyus vizét? Hogyan kapott kedvet a kutyus a mézre? Hogyan akart a kutyus kölyköket?




Képregény szerű mesekönyv, könnyen emészthető, saját szöveggel alaposabban elmesélhető, nagyon kedves mesekönyv. Észrevétlenül tanulja meg a gyerek a felhő keletkezését, a méz készítését, a béka születését, tudományos szöveg nélkül. Teljesen hozta a már megszokott kisvakondos színvonalat. Egyszerűen nagyszerű :)

Értékelés: 5/5

13. Kertész Erzsébet: Zöldfa utcza 38. (Veres Pálné regényes élete)

Miután sikeresen elvégeztem a hőn áhított szakmámat, belevetettem magam az olvasásba. Ugyanis vizsgaidőszak alatt nem vettem könyvet a kezembe, mert úgy éreztem, hogy ezáltal megcsalom az iskolát... Nem kell hülyének nézni, ez komoly :)

Kertész Erzsébet: Zöldfa utcza 38. (Veres Pálné regényes élete)

Ki volt Veres Pálné? Mit tud róla valaki, ha nekiszegezzük a kérdést? Utca a Belvárosban, az Irányi és Váci utca szomszédságában, és gimnázium. És hogy miért neveztek el róla utcát és gimnáziumot? És hogyan lesz egy utca regénycím? Méghozzá egy utcza! Erre felel Kertész Erzsébet rendkívül érdekes és tanulságos leányregénye, amelyben megismerkedhetünk Veres Pálnénak, ennek az okos, kedves és energikus asszonynak szívós harcával a nők továbbtanulási lehetőségéért, és bepillantást nyerhetünk a 19. század sajátos, ma már romantikusnak tűnő hangulatába, a magyar nemesség életvitelébe, sőt még Madách Imre hányatott sorsa és szerencsétlen házassága alakulásába is.

Semmit nem tudtam a könyv kölcsönzésekor arról, hogy ki volt Veres Pálné? Ma már tudom: az Országos Nőképző Egyesület megalapítója 1867-ben.
Abban a korban élt, és hozott létre maradandót, amikor a férfiak a "nőt asszonyi állatnak nevezték". Megteremtette, hogy a lányok asszonyok ne "csak" a tűzhellyel és a családjukkal legyenek elfoglalva, hanem nyitottak legyenek a világra, az ismeretekre, a tudományokra, és szükség esetén (özvegység) ne kellejen kegyelemkenyéren tengődniük, hanem ők is vállalhassanak munkát. Sok zárt ajtót kellett keresztül mennie, mire a férfiak belátták, hogy valóban szükség van a nők taníttatására. 28 évébe telt, mire jóváhagyták, hogy megnyíljanak az egyetem kapui a nők előtt, mégpedig az orvosi, gyógyszerészi és bölcsészeti szakon. Majd' 80 éves koráig aktívan harcolt a női egyenjogúságért, de a határozat napját már nem érte meg.

"-Vasvillával űzheted ki az emberi természetet, úgyis visszatért!" -Veres Pál.

"-Ha nyáron, fáradtan, a forróság elől egy terebélyes fa árnyékában talál enyhülést, vajon jut-e eszébe, milyen apró magból nőtt ki ez a hatalmas fa?" -Veres Pálné.

"-Mi lesz a világból, ha már nők férfi kíséret nélkül járnak az utcán, és bemerészkednek egy irodába? Nem lesz ennek jó vége! Én letörném a feleségem derekát, ha beleártaná magát a férfiak ügyeibe!" -egy hivatalnok.

Értékelés: 4/5

12. Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes

Nem tudom, mit is vártam ettől a könyvtől... talán valami gyerekkel kapcsolatos dolgot. Hát nem arról szól :) Tulajdonképpen egy sztorizós kötet ez, amolyan kötetlen beszélgetés papírra vetve, az élet minden területéről. Könnyed, gyorsan olvasható, szórakoztató olvasmány, elgondolkodtató igazságokkal.
Százegy-két oldalas, nekem mégis 2 hét alatt sikerült elolvasnom, amit kicsit szégyellek, de hát ez van! Azért annyira nem tetszett, mint amilyen nagy szavakkal illették egyéb helyeken...)
Nekem nem ilyen volt a borítója, hanem piros keretes, és egy szerencsétlen rajzfigura volt az elején. Valószínű, hogy az egy régebbi példány volt.

Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes

Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább.

Íme, amit ott tanultam:

Ossz meg mindent másokkal!
Ne csalj a játékban!
Ne bántsd a másikat!
Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után!
Ne vedd el a másét!
Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
Evés előtt moss kezet!
Húzd le a vécét!
A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló.
Élj mértékkel!
Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
Délutánonként szundíts egyet!
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát!

"Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növények felfelé, és senki nem tudja pontosan, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk."

Értékelés: 2/5

11. Johanna Spyri: Heidi

Már nem emlékszem, hogy miért esett erre a könyvre a választásom... A kötetet még csak most, felnőttként vettem a kezembe először, de biztos, hogy nem utoljára! Arra még emlékszem gyerekkoromból, hogy ment a tévében egy film, ami a könyvből készült, és nagyon tetszett. Mai napig emlékszem a kislány arcára, meg a nagyapáéra, bezzeg a történetre nem :) Úgyhogy belevágtam az olvasásba, és 3-4 nagy alatt kivégeztem, úgy, hogy ezzel keltem, ezzel feküdtem. Mondhatom, hogy bájosabb mesével még találkoztam, és most éreztem először azt, hogy nem elégedek meg a könyvtári példánnyal, ebből nekem kell egy saját kötet! Már le is adtam a rendelést a lassan, de biztosan közelgő szülinapomra ;) És itt pihen a gépen már a film változat is, hogy felfrissíthessem az emlékeimet, és legyen összehasonlítási alapom, melyik a jobb: a könyv vagy a film?
Bár eddig mindenhol azt olvastam, hogy ifjúsági regény, szerintem gyerekfejjel ez sem érthető történet, úgyhogy én nem adnám tinédzser kezébe, hacsak nem kimondottan kíváncsi rá. Néha vicces, néha szomorkás, gyakran elgondolkodtató, de ezek együtt kellenek ahhoz, hogy imádni való legyen!
Lett egy úti célom: Maienfeld, Svájc.

Johanna Spyri: Heidi

A regény főhőse egy svájci kislány, aki jóságával, tiszta szívével nemcsak megállja a helyét árvaságában, hanem szeretetével valósággal megváltoztatja élete szereplőit. A napsütötte havasi legelők ragyogásában életörömével reményt ad a szegénységgel, betegséggel, magánnyal küszködő nehéz sorsú embereknek.
Heidi embersége és hite az erény és a jóindulat szép rendjét teremti meg. A nemes lélek e kivételes példáját felnőttek és gyermekek ma sem olvashatják meghatódás nélkül.


"-Nézd, Heidi! Hát nem olyan, mintha egyenesen az égbe kocsikáznánk?
-De igen! És tudod-e, miért örvendeznek annyira a csillagok, és miért kacsintgatnak ránk?
-Nem! Nem tudom-felelte Klára.
-Mert látják fentről, hogy idelent minden rendben van. Senkinek sem kell félnie semmitől, mert minden úgy történik, ahogy az a legjobb. Annak örülnek a csillagok odafönt-látod, hogy integetnek?-, hogy mi is örülünk és vidámak vagyunk."

Értékelés: 5/5 - ...még sose adtam 5-öst, hát ez is bekövetkezett :)

10. Ézsiás Erzsébet: Kamasznapló

Zsanettal való céltalan könyvtári bolyongás eredménye ez a könyv. Egyáltalán nem készültem rá sem egy könyv kiválasztásra, sem pedig erre a könyvre, mégsem kellett csalódnom!
A naplót a 13 évesen kezdi el Fruzsi írni a felnőtté, nővé válás útján szerzett tapasztalatairól. Mivel még nem vagyok túl messze a saját kamaszkoromtól, viszont már én is anya vagyok, könnyen bele tudtam élni magam az anya és a lány szerepébe is.
Közben gyakran elgondolkodtam azon, hogy az én tini korom sem volt egyszerű egyikünk részéről sem, de miket felejtettem el akkor és ott közölni az anyámmal, amiket ma már nem tudok megtenni, de bízom abban, hogy ő tudja, érzi, hogy a bennem dúló hormonjaim tetették-mondatták akkor és azt velem...

Ézsiás Erzsébet: Kamasznapló

Ezt a könyvet Nő írta. A nővé érés és az igazi anyává érés látszólag természetes, valójában katartikus történetéről.
Mindkét nő - anya és lánya - felnő előttünk. Az egyik úgy, hogy szuverén emberré válik, a másik úgy, hogy megtanulja az elengedés művészetét. Mindkét feladat nagyon nehéz.
Számomra az irodalomban nem létezik olyan megkülönböztetés, hogy "nő író" vagy "férfi író". Kivéve az olyan ritka eseteket, mint ez a Kamasznapló. Vannak ugyanis az életnek olyan eseményei, melyeket mi, férfiak nem veszünk észre. Mondatok, gondolatok, ruhadarabok, megfigyelések, érzések, események, melyeknek számunkra semmi fontosságuk nincs - számukra azonban ezekből áll össze az egész életük, létük teljes univerzuma. A nő optika erre az életre, s ezekre a hétköznapokra van beállítva. Közelképeket ad. Ezekből a képekből áll össze mégis egy óriási panoráma. Egy élet drámája. Az, hogy "mit vegyek fel?" egy férfi számára sohasem válik sorskérdéssé, és ami a legnagyobb baj, nem is érti, hogy egy nő számára miért az. Egy férfi még a legvégletesebb esetben sem úgy él a földön, mint egy nő. Az itt és most igazából a nőké. A Föld a nőké, így mondhatnám, s ezért minden, ami itt történik velük, igen nagy fontossággal bír. Ami összeáll ezekből a látszólag "jelentéktelen", hétköznapi feljegyzésekből egy olyan hatalmas dráma, melyet ritkán írtak meg.
Női olvasók személyes gondolataikkal találkozhatnak ebben a naplóban. A férfi olvasók pedig megismerhetik belőle, milyen a világ a nők szemüvegén keresztül, hogyan érik felnőtté egy lány, s milyen gyönyörűséges és gyötrelmes dolog anyának lenni. (Müller Péter)

Értékelés: 4/5

9. Michael Gruber: A boszorkányfiú

Zsanettól kaptam kölcsön, mert szerinte nekem tetszene. Mivel ez egy mese, és engem inkább vonz ez a vonal, mint őt a hasfelmetszős-gyilkolászós történetek. Valóban tetszett is a történet-egy része. Kábé a háromnegyedéig nagyon élveztem, amikor Miró "bekattan" és megzsarolja a lányt, akibe szerelmes. Innentől pedig hiába lesz jó vége a mesének, valahogy nem tetszik... Vagy előbb kellene befejezni, vagy kihagyni belőle ezt a bosszúálló részt.

Michael Gruber: A boszorkányfiú

Miró csúnya, torz testű, inkább koboldra hasonlít, mint emberi lényre. Talán ezért is hagyta sorsára a szülőanyja, de egy boszorkány rátalál, és hazaviszi. Ám az ő otthonában sem egyszerű az élet, és rengeteg elfoglaltsága miatt egy anyamedvére, majd egy bosszúszomjas, fogságban sínylődő dzsinnre bízza a fiú nevelését. Miró magányosan nő fel, játszótársai az erdő állatai, akiknek megtanulja a nyelvét, de mindvégig kétségbeesetten vágyik az emberek társaságára.
Igazi játszótársakat, barátokat szeretne, és amikor ez az ártatlan gyermek váratlanul szembesül az emberek kegyetlenségével, a szíve megkeményedik, és rettenetes bosszút forral ellenük, ami azonban nemcsak őt, hanem a nevelőanyját is halálos veszélybe sodorja.
Ezek után Miró, a boszorkány és az emberré változtatott macska kénytelen elmenekülni az addigi biztonságos, védett otthonukból, és mutatványosként próbálnak megélni. Hamarosan Miró szívét megérinti a szerelem, ám ekkor ismét menekülniük kell, és a fiú egy varázslat segítségével gazdag emberré válik. A külsejét azonban továbbra is kénytelen maszk alá rejteni.
Hiába a nagy vagyon, az érzelmeit nem viszonozzák, és ebbe végül belerokkan, mígnem hosszú-hosszú szenvedést követően kap még egy esélyt az újrakezdésre.
Michael Gruber csodálatos fantázia- és mesevilágot tár az olvasók elé, melyben némi változtatással a jól ismert, klasszikus mesék (Piroska és a farkas, Jancsi és Juliska, Hófehérke és a hét törpe stb.) is felbukkannak.

Értékelés: 3/5

8. Réz András: Köldök

Réz András: Köldök

A Köldök emberek, párok, családok története. A regény 1985-ben kezdődik, és 2035-ben ér véget. Nem nehéz kiszámítani, hogy most éppen ennek a fél évszázadnak a kellős közepén vagyunk. A regény első fele olyasmiről mesél, ami lehetett volna, a második fele pedig arról, ami akár még meg is történhet. Volt jobb, lesz rosszabb – ahogy a regény egyik szereplőjének kedvenc szavajárása mondja. És találgatjuk, mi lesz velünk, a világgal. Réz András is ezt teszi. Az általa elképzelt – megjósolt? – jövő nem túl barátságos: olyan, mint a jelenünk. De legalábbis ebből fejlődik ki. Már az alatt a néhány hét alatt, amióta Réz elkészült a regénnyel, beteljesedett néhány jövőre vonatkozó víziója. De bárhogy forduljon is a világ, a Köldök hősei nem adják fel. Az igazi kérdés számukra, hogy mi tart össze embereket: a szerelem, a szeretet, a megszokás, a szex, az érdek, a magánytól való félelem? Hogy képesek vagyunk-e megérinteni egymást. Mert ha igen, van remény.

Amúgy igazi történetmesélő regény. Nem köldöknézés.

Tetszett a könyv, de egyáltalán nem várom azt a jövőt, amit leírt 2035-re: pl BMI alapú lesz az adózás, vulkánkitörés miatt eltűnnek a Hawaii szigetek (2016), halálbüntetés lesz az Unióban a dohányzás miatt (2020), betiltják a kutyákat, macskákat, lesz kívánságteljesítő-gép , 70 év lesz a nyugdíjkorhatár, szombat-vasárnap megszüntetik a munkavégzést, vendéglátóhelyek legkésőbb este 10ig tarthatnak nyitva (2023), nem lesz hús alapú készítmény, kitiltják a városból az autókat, megszűnnek a társas kapcsolatok, helyette a virtuális szex lesz a követendő, feltalálják az élménykeltő készüléket, egy gombnyomásra érezhetünk fájdalmat, simogatást, ízt, bűzt, viszketést, repülővel való utazáskor a reptéren lemeztelenítenek, egyenruhát, beöntést adnak,lezárják az ülést, elaltatnak, megérkezés után 72 órás karanténba zárnak, elérhető lesz a 4 hetes fiatalító műtét, számítógépen tárolható lesz egy emberélet (2035)....
Pedig még igen csak aktív tagja leszek (vagy szeretnék lenni) annak a világnak, de nem szeretném átélni ezeket az élményeket.

Értékelés: 3,5/5

7. Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?

A Lánynak vettem ki eredetileg a könyvtárból, hogy igényes, tartalmas és értelmes könyvet is olvasson, ne csak a Walt Disney-t és a Barbie-t. Előtte azonban elolvastam, ahogy mindig mindent ellenőrzök, mielőtt nekiadnám. Rájöttem, hogy nem neki való (ha elolvastam volna a fülszöveget, akkor ez már a könyvtárban kiderült volna...), viszont nekem nagyon tetszett! Talán azért, mert még nem vagyok olyan távol attól a bizonyos kamaszkortól, amiről ez a könyv szól. Nagyon sok részletével egyetértek, mert az én tini koromban is problémát jelentettek.
Ajánlom fiatalnak, idősebbnek egyaránt: a fiataloknak azért, hogy lássák már 1974-ben is éppen olyan gondok tarkították a kamaszok életét, mint az övékét, az idősebbeknek pedig azért, hogy vissza tudjanak emlékezni, hogy ők sem voltak különbek a "mai fiataloknál".

Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?

"Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok…Amióta nagy vagyok, és ütődött és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek." Jót derülhet az éppen kamaszkorát élő olvasó, éppúgy mint a kamasz fiait-lányait nevelő szülő, s fedezhetik fel együtt, hogy változhat divat és technika, a kamaszlélek problémái változatlanok."




Értékelés: 4/5

6. Bálint Ágnes: Tündér a vonaton

Mostanában át fogok térni a tündérmesékre, mert valahogy kimaradt eddig az életemből. Mostanában elég sok negatív élménnyel találkozom a világban, és jól fog esni egy kicsit a mesékbe belefelejtkezni, hátam mögött hagyva a világ dolgait. Tudom, hogy ettől nem fog az életem, a gondjaim megoldódni, de szerintem sokkal elviselhetőbb lesz!

Bálint Ágnes: Tündér a vonaton

Minden gyerek szeret "elbújós" játékokat játszani asztal alatti, szobasarki, szekrénymélyi zugban, s ott "igazi" életet folytatni.
Bálint Ágnes új könyvében ilyen titkos rejtekhelyen játszódik a történet; egy kis virágtündér, Flórika húzódik meg barátaival egy vonat ülése mögött.
A vonaton felejtett sokféle limlomból otthonos lakásuk alakul, mindig jut az utasok elhullajtott morzsáiból nekik ebéd, vacsora, az utasok fecsegésének hallgatása pedig pompás szórakozásul szolgál.
Kalandos utazásuk története bizonyára éppolyan kedvelt könyve lesz a gyerekeknek, mint Bálint Ágnes korábbi, népszerű meséi.

Ahelyett, hogy nekiestem volna a tételek tanulmányozásának a szombati vizsgához :P, kézbe vettem ezt a könyvet, és le sem tettem, míg el nem olvastam.

Nagyon helyes kis történet Flórikáról, aki aranyfésűjével virágillatot tud hajából kifésülni, Tücsök úrfiról, aki gyönyörűen tud muzsikálni, Korommanóról, aki vörösen izzó szemével képes életre kelteni a kártyalapot, Piroskáról, aki a magyar kártya piros ász lapjáról lépett az életbe, Molnár Józsi bácsiról, a hamarosan nyugdíjba vonuló kalauzról, Szív királyról, aki csak parancsolgatni tud, ezért nem sokáig élvezhette a vonatlakók társaságát, és Juliska néniről, a kalauz betegeskedő, de végül meggyógyuló feleségéről.

Bár ezt a Kiscsajnak vettem ki a könyvtárból, de én előbb túl vagyok rajta, mint ő. Az biztos, hogy felolvasom neki elalvások előtt, mert fejezetekre tagolt, élvezhető mese.
Karácsonyi ajándéknak pedig gondolkodom a mai kiadáson, mert ennek az illusztráció nem túl barátságosak (1986, Árva Ilona), és amúgy is szerelmes vagyok Pásztohy Panka munkájába.

"Olyan zsivaj töltötte be a bakterházat, mint egy pályaudvart kettős ünnepek előtt.
-Milyen jól játszanak!-mondta boldogan Józsi bácsi.
-És milyen boldogok azzal a kis tündérrel!-mosolygott rá Juliska néni, kinek látása erősen megromlott már, és a játék vonatot is alig látta szemüveg nélkül, nemhogy Flórikát.-Milyen boldogok attól, amit kitaláltál nekik, hogy tündér utazik a vonaton.
A kék-ezüst kis játék vonat pedig vidáman futott körbe-körbe utasával, ki olyan parányi volt, hogy csak a gyerekek láthatták... az ő szemüket még nem rontotta el semmi."

Értékelés: 4/5

5. Sinéad Moriarty: Egyről a kettőre

Sinéad Moriarty: Egyről a kettőre

Emma és James hosszú ideig hiába várt kisbabára, aztán egyszerre kettő is befutott. Nem, nem ikreik lettek, hanem a Jurij névre hallgató ennivaló orosz csöppségük mellé egy pocaklakó is belépett a képbe, máris fenekestül felforgatva az életüket. Fogalmuk sincs, hogyan birkózzanak meg Jurij állandó éjszakai sírásával, szeszélyes természetével, a rendszertelen alvásával és a finnyás ízlésével. Ráadásul ott van még Emma minden lében kanál édesanyja, a nem hozzá való lányt elvenni készülő fivére, lobbanékony természetű legjobb barátnője s annak gyermek után áhítozó férje, valamint a vérlázító húga, aki hírnévért és pénzért bármire hajlandó. Emma és James magukon kívül vannak a boldogságtól, hogy végre szülők lettek, de azért néha nem bánnák, ha nem volna az egész ekkora... őrület! Akár a nevetéstől, akár az együttérzéstől potyognak az olvasó könnyei, az biztos, hogy egy családnak elegendő adag zsebkendőre lesz szüksége. Sinéad Moriarty zseniális új regényével egyszerűen nem lehet betelni!

Ez a rész nem tetszett annyira, mint az első kettő: Emma könyvekből próbálja nevelni 10 hónapos fiát, ami nem válik be. Aztán újra tetszeni kezd a természete miután a barátnője meghívja őket az általa rendezett baba-mama csoportba, ahol unatkozó divatdámák mesélnek az "anyai örömeikről". Gucci cuccokban terpeszkedve, aranyozott szélű csészékből kávéznak, miközben az alsó szinten egy bébiszitter foglalkozik a gyerekükkel. Megelégelve az örökbefogadásuk miatti beszólásokat, felkapja a kissrácot és elviharzik. És nem olvas többé könyvet :)
Az öccse elveszi az iráni származású menyasszonyát, Shadee-t. Lucy és Donal pont az esküvőn összevesznek, miután Lucy megtudja, hogy egy korábbi szakításuk után Donal megcsalta őt Babsszal. Közben Lucy szoros barátságot köt Annie-vel, Donal nevelt lányával. Végül Donal hosszú küzdelem után sikeresen visszaszerzi Lucyt.
Emma húga állást kap egy bóvlikat áruló londoni tv csatornánál. Hogy elköltözhessen a bátyjától, összeszűri a levet a főnökével, aki befogadja őt a lakásába. Végül rájön a főnök felesége, hogy Babsszal csalja őt a férje, elmegy hozzá a 2 ajtós szekrényi testvérével és kihajítja őt a lakásból. Jobb híján, Emmához és Jameshez költözik. Pár nap múlva Emmánál beindul a szülés, ami nagyon korai, hisz még 7 hét hátra van a terhességből. A kis Lara pici ugyan, de egészséges, igaz lélegeztetőgépre szorul.
Végigbőgtem az utolsó 2 fejezetet...

"Nyolc óra ötvenkor mindannyian az inkubátor mellett szorongtunk. Jurij a térdemen ült, James pedig mögöttünk állt, keze a vállamon nyugodott.
-Lala- mondta Jurij.
-Igen, édesem, Lala most szépen megpróbál lélegezni-feleltem a kisfiam hajába sírva.
Ellökött magától.
-Lala-ismételte, és a húgára mutatott.
James, felemelte, és Jurij az inkubátor falán lévő nyíláshoz hajolt. Kinyitottam neki az ajtót, és be akartam helyezni a kezét a lyukba, de azt sem hagyta. A szürke kiselefánt volt a másik kezében, az egyetlen emléke a múltból, amelyet maga mögött hagyott Oroszországban. Áttolta a nyíláson az ormányt és a lábakat, s Lara mellé helyezte a kiselefántot. Most a kislánynak volt szüksége vigaszra. Lara az ormányra fonta ujjacskáit.
-Nézzenek oda!-suttogta anya.-Nekiadta a legféltettebb kincsét! Ez jó ómen!
-Készen állnak?-kérdezte a nővér.
James és én bólintottunk.
Lekapcsolta a lélegeztetőkészüléket.
Míg Lara küszködve igyekezett önállóan levegőt venni, mi mindannyian visszatartottuk a lélegzetünket. Egy két-másodpercig semmi nem történt. Egész testem megfeszült, úgy szuggeráltam:
-Gyerünk, édesem, kérlek, lélegezz!
Kinyílt a szeme, és rám bámult. Apró sóhaj szállt fel az ajkáról, és a mellkasa lassan emelkedni-süllyedni kezdett. Mindannyian együtt lélegeztünk vele. Végignéztem a családomon: mindenki, legyen régi vagy új tag, egyszerre sírt és nevetett. Lassan én is elnevettem magam, ahogy szétáradt a testemben a megkönnyebbülés."

...és most is itt pityergek...

Értékelés: 3,5/5

4. Sinéad Moriarty: Született szülők

Sinéad Moriarty: Született szülők

Ismét itt van Emma, a Babablues szeleburdi hősnője, és továbbra is gyermekre vágyik. Két éve hallgatja biológiai órája ketyegését meg mások intelmeit, hogy jó lesz igyekeznie. Pedig rajta és sokat szenvedett férjén, Jamesen nem múlik: ők a fejen állástól kezdve a lombikbébiprogramig mindent kipróbáltak. Emma végül úgy dönt, hogy lemond a szaporodás legáltalánosabb módjáról, és az örökbefogadást választják (ami ellen, némi agymosás után, Jamesnek sincs kifogása) – az úgyis könnyebb, gyorsabb, kevésbé fájdalmas. Emma legalábbis ezt képzelte. Hamar ráeszmél azonban, hogy sok mindent kihagyott a számításból, a többi között azt, hogy csak külföldön, például Oroszországban vannak örökbe adható gyerekek. Továbbá bizonyítaniuk kell Jamesszel a rettegett szociális munkásoknak, hogy alkalmasak egy baba felnevelésére. Valamint nem árt, ha beszélnek pár szót oroszul, rendelkeznek némi ismerettel az orosz kultúráról, megfelelő ajánlókat találnak – vagyis az örökbefogadás tető alá hozása egyáltalán nem egy leányálom. És ha ez nem kergeti őrületbe szegény Emmát, akkor megteszik a családtagjai meg a barátnői.

Folytatódik a Hamilton házaspár gyermekvállalási ügye. Most már az örökbefogadás göröngyös útját ismerhetjük meg: tanfolyamok (ahol bizonyítaniuk kell, hogy jó szülei lesznek a leendő gyermeknek), személyiség jellemzés (saját magukról, és a család, barátok által), valamint családlátogatások által. Nem is olyan egyszerű egy árva kisgyerek szülőjévé válni...
Közben az első részben elkezdett szálak folytatódnak: Lucy és Donal szerelme esküvőbe torkollik, Annie és Lucy kapcsolata először utálkozáshoz, majd később egymás elviseléséhez vezet, Babs, a hugica orrpalsztikára vállalkozik, Sean, az öcs, iráni lányba szerelmes, amit a családja enyhén szólva nehezen visel...
Végül elfogadják Emmát és Jamest, mint örökbefogadó szülők, és irány Oroszország, ahol 3 év vágyakozása ölt testet Jurij, egy 10 hónapos kisfiú személyében.
Ja, és az utolsó sorokban kiderül, hogy Emma spontán terhes lett :)

"-James-mondtam most már tényleg dühösen.-Ez nagyon fontos. Koncentrálj. Mondtad neki, hogy tényleg szeretnél adoptálni, vagy nem?
-Azt hiszem mondtam.
-Az isten szerelmére, ez lett volna a legfontosabb. Ha nem sikerült elhitetned vele, hogy szeretnél, nem fog javasolni minket. Gondolkodj, James... Mit mondtál pontosan?
-Krisztusom, Emma, nem emlékszem az elhangzott szavakra, de akár hiszed, akár nem, nem kúrtam el az örökbefogadási esélyeinket. Ahhoz olyasmit kellett volna mondanom, hogy évente elutazom Thaiföldre, megdugni pár kiskorú fiút-ordította egyre vörösebb arccal James.
Arra lettünk figyelmesek, hogy valaki megköszörüli mögöttünk a torkát. Megpördültünk. Dervla állt a bejárati ajtóban, amelyet a nagy sietségben, hogy mielőbb kifaggathassam Jamest, nem csuktam be rendesen.
-Bocsánat, itt felejtettem a kocsikulcsomat, és mivel nyitva volt az ajtó..."

Értékelés: 4/5

3. Sinéad Moriarty: Babablues

Sinéad Moriarty: Babablues

Azt mondják, egy nő két dologért képes mindent megtenni: hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen gyereke. Emma az előbbin dolgozik. Úgy érzi, lelkileg megérett az anyaságra, és férje, a jóképű rögbiedző is örülne neki. Azt hitte, egyszerű lesz, csak akarniuk kell. Annak az undok sógornőjének is van már egy kisfia, sőt megint terhes, és ikrei lesznek! Neki mégsem megy olyan könnyen. Vége tehát a dorbézolásnak és a spontán szexnek, jön a zöld tea és a kézenállás házasélet után. A jóga meg a termékenységi tesztek. Ha természetes úton nem megy, segít a modern orvostudomány: annyiféle vizsgálatot és kezelést kitaláltak már. De ezekről is csak az derül ki, hogy válogatott kínzások. Emma szerencsére mindvégig egészséges humorral viseli a megpróbáltatásokat, de mielőtt a hormonkezeléstől és a szorongástól végképp megőrülne, valamint környezetét is halálra gyötörné, barátkozni kezd az örökbefogadás gondolatával.
Mi ebből a tanulság? Ahogy egy harmincas szingli lánytól nem illik megkérdezni, mikor megy már végre férjhez, egy harmincas feleséget sem tanácsos faggatni, mikor szánja végre rá magát a gyerekvállalásra. Ha magától nem mondja, mennyire szeretne már anya lenni, nagy valószínűséggel elkeseredetten próbálkoznak, csak nem olyan egyszerű az.

Teljesen át tudom érezni Emma helyzetét, mivel 6-7 évvel ezelőtt én magam is ugyanebben a cipőben jártam: először kezdtem a napokat számolni a középidő meghatározásához, aztán orvoshoz jártam, aki beutalt ultrahangra hetente több alkalommal, hogy nézegessük a petesejteket, később jöttek a hormontabletták, meg vele együtt a sok kellemetlenség. Többet töltöttem orvosi rendelőben, mint a férjemmel... Én ekkor mondtam azt, hogy elég volt, ha ez az ára, akkor inkább lemondok a gyerekről. Nálunk szerencsére sikerrel zárult a próbálkozás, de nagyon megszenvedtük az addig vezető utat. Akkor nem is vettem észre, de így a könyv olvasásakor felidéződtek bennem az akkori események, és bizony be kellett látnom, hogy én sem voltam különb.

Értékelés: 4,5/5

2. Bene Viki: Eszterlánc

Bene Viki: Eszterlánc

Eszter széllelbélelt, bizonytalan huszonéves lány. Most éppen egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát. Van egy hazudós pasija, aki az exnőjével kavar, egy unalmas munkahelye, ahol kizsákmányolják, egy finoman szólva is elszállt bátyja, aki folyton füvet szív. Csak a macskájában és a barátnőiben nem csalódott, ők legalább szeretik, bár ez még kevés a boldogsághoz. Mit kell tennie egy nőnek, ha semmi sem sikerül neki? Vásárolni, méregteleníteni, köldökékszert fúratni, ördögöt űzni - és pasizni. Persze érdemes észnél lenni, hátha ő is hazudós.
És ha a szerelmen kívül az sem jön meg, amit annyira várnak néha a lányok, akkor egykettőre páratlan helyzetben találhatják magukat. Mint Eszter...

Hála egy makacs felfázásnak, ezt és az előzőleg ajánlott Dadusnaplót 5 nap alatt végeztem ki. Bár egyáltalán nem tudom beleélni magam a szingli életbe (hála Istennek :) ), azért nagyon tetszett.
Eszter egy szakítás után megismerkedik egy fiatal sráccal, akivel sikerül elfelejtenie előző kapcsolatát. Csak hogy akarata ellenére terhes lesz. Elkezdődik az idegtépő körök futása: megtartsa vagy ne tartsa meg a babát? Az apajelölt teljesen elzárkózik a gyermektől, többször is tudatosítja benne, hogy 3 ember életét teszi tönkre, ha a világra hozza. Már bele is nyugszik abba, hogy elveteti, amikor elmegy templomba, ahol kéri Istent, hogy segítsen a döntésében. Ekkor megjelenik mellette egy fagyitól maszatos kislány, és a kérdés eldőlt: megszüli a gyermeket!
Könnyen olvasható, vicces, számomra elfogadható, a végén megható történet.

A legjobban tetszett benne az utolsó mondat:

"Szerelem volt első nyomásra..."

Értékelés: 3,5/5

1. Emma McLaughlin-Nicola Kraus: Dadusnapló

Soha nem gondoltam volna, hogy lesz egy olvasós blogom... Elkezdtem az olvasást, végre. Itt fogom közzétenni, amiket már elolvastam.
Amíg van a könyvtárban olyan könyv, ami érdekel, biztos, hogy nem fogok pénzt kiadni egyetlen kötetért sem :) Ez alól a mesekönyvet mindig kivételt fognak képezni, mert ha magamra sajnálom is, de a Csajnak biztos fogok áldozni a kultúrára.

Emma McLaughlin-Nicola Kraus: Dadusnapló

Nanny, azaz Minden Dadusok Őstípusa ezúttal nem kortalan vénkisasszony, mint közszeretetnek örvendő elődje, Mary Poppins, hanem húszas évei elején járó életvidám fiatal lány, aki hamarosan gyermekszemélyiség fejlődésből diplomázik a New York- i egyetemen. Anyagi függetlensége megőrzéséért heti két napra elszegődik egy dúsgazdag családhoz dadusnak, hogy X-ék aranyos, értelmes kisfiára vigyázzon. Ám mielőtt észbe kaphatna, a gyermek anyja, a ravasz és szívtelen Mrs. X már nemcsak fia pótanyjává, de saját titkárnőjévé-cselédjévé-szakácsnőjévé és még ki tudja, mivé teszi. Nanny látja a rá leselkedő veszélyeket, de a gyerek kedvéért kitart. Anélkül azonban, hogy sejtené, a rá bízott kisfiúval együtt feláldozható figurává válik egy szabályok nélküli könyörtelen sakkjátszmában, ahol a gátlástalan játékosok számára csak egy cél létezik: egymáson áttaposva megőrizni gazdag, ám emberi szempontból kiürült státusukat, illetve ellenfelüket kiütni belőle. Nanny egyetlen fegyvere a szeretet és a fergeteges humor, ám kérdés, hogy a gazdagok dzsungelében ez elég-e, vagy eleve kudarcra van ítélve minden igyekezete.

Tetszett a könyv, bár még nem voltam bébiszitter - legalábbis nem pénzért :) - és nem tudom, én hogyan viselkednék azokban a helyzetekben, amik a könyvben voltak, de szerintem nem lennék ilyen megalkuvó, még ha nem a saját gyerekemről lenne szó, akkor sem. Viszont megjegyeztem, hogy így kell viselkednie egy hivatásosnak, mert remélem hamarosan hasonló cipőben fogok én is járni :)

A legelgondolkodtatóbb jelenet:

"-Látnia kell Párizst, amikor havazik – folytatja. – Annál nincs elbűvölőbb!
-Kivéve persze Grayert! – Együtt nevetünk, miközben megpróbálok neki kedvet csinálni a saját gyerekéhez…"

Milyen sokan vannak így, és nem csak a gazdagok között, hanem akár a környezetemben is…

Értékelés: 4 /5