11. Johanna Spyri: Heidi

Már nem emlékszem, hogy miért esett erre a könyvre a választásom... A kötetet még csak most, felnőttként vettem a kezembe először, de biztos, hogy nem utoljára! Arra még emlékszem gyerekkoromból, hogy ment a tévében egy film, ami a könyvből készült, és nagyon tetszett. Mai napig emlékszem a kislány arcára, meg a nagyapáéra, bezzeg a történetre nem :) Úgyhogy belevágtam az olvasásba, és 3-4 nagy alatt kivégeztem, úgy, hogy ezzel keltem, ezzel feküdtem. Mondhatom, hogy bájosabb mesével még találkoztam, és most éreztem először azt, hogy nem elégedek meg a könyvtári példánnyal, ebből nekem kell egy saját kötet! Már le is adtam a rendelést a lassan, de biztosan közelgő szülinapomra ;) És itt pihen a gépen már a film változat is, hogy felfrissíthessem az emlékeimet, és legyen összehasonlítási alapom, melyik a jobb: a könyv vagy a film?
Bár eddig mindenhol azt olvastam, hogy ifjúsági regény, szerintem gyerekfejjel ez sem érthető történet, úgyhogy én nem adnám tinédzser kezébe, hacsak nem kimondottan kíváncsi rá. Néha vicces, néha szomorkás, gyakran elgondolkodtató, de ezek együtt kellenek ahhoz, hogy imádni való legyen!
Lett egy úti célom: Maienfeld, Svájc.

Johanna Spyri: Heidi

A regény főhőse egy svájci kislány, aki jóságával, tiszta szívével nemcsak megállja a helyét árvaságában, hanem szeretetével valósággal megváltoztatja élete szereplőit. A napsütötte havasi legelők ragyogásában életörömével reményt ad a szegénységgel, betegséggel, magánnyal küszködő nehéz sorsú embereknek.
Heidi embersége és hite az erény és a jóindulat szép rendjét teremti meg. A nemes lélek e kivételes példáját felnőttek és gyermekek ma sem olvashatják meghatódás nélkül.


"-Nézd, Heidi! Hát nem olyan, mintha egyenesen az égbe kocsikáznánk?
-De igen! És tudod-e, miért örvendeznek annyira a csillagok, és miért kacsintgatnak ránk?
-Nem! Nem tudom-felelte Klára.
-Mert látják fentről, hogy idelent minden rendben van. Senkinek sem kell félnie semmitől, mert minden úgy történik, ahogy az a legjobb. Annak örülnek a csillagok odafönt-látod, hogy integetnek?-, hogy mi is örülünk és vidámak vagyunk."

Értékelés: 5/5 - ...még sose adtam 5-öst, hát ez is bekövetkezett :)

10. Ézsiás Erzsébet: Kamasznapló

Zsanettal való céltalan könyvtári bolyongás eredménye ez a könyv. Egyáltalán nem készültem rá sem egy könyv kiválasztásra, sem pedig erre a könyvre, mégsem kellett csalódnom!
A naplót a 13 évesen kezdi el Fruzsi írni a felnőtté, nővé válás útján szerzett tapasztalatairól. Mivel még nem vagyok túl messze a saját kamaszkoromtól, viszont már én is anya vagyok, könnyen bele tudtam élni magam az anya és a lány szerepébe is.
Közben gyakran elgondolkodtam azon, hogy az én tini korom sem volt egyszerű egyikünk részéről sem, de miket felejtettem el akkor és ott közölni az anyámmal, amiket ma már nem tudok megtenni, de bízom abban, hogy ő tudja, érzi, hogy a bennem dúló hormonjaim tetették-mondatták akkor és azt velem...

Ézsiás Erzsébet: Kamasznapló

Ezt a könyvet Nő írta. A nővé érés és az igazi anyává érés látszólag természetes, valójában katartikus történetéről.
Mindkét nő - anya és lánya - felnő előttünk. Az egyik úgy, hogy szuverén emberré válik, a másik úgy, hogy megtanulja az elengedés művészetét. Mindkét feladat nagyon nehéz.
Számomra az irodalomban nem létezik olyan megkülönböztetés, hogy "nő író" vagy "férfi író". Kivéve az olyan ritka eseteket, mint ez a Kamasznapló. Vannak ugyanis az életnek olyan eseményei, melyeket mi, férfiak nem veszünk észre. Mondatok, gondolatok, ruhadarabok, megfigyelések, érzések, események, melyeknek számunkra semmi fontosságuk nincs - számukra azonban ezekből áll össze az egész életük, létük teljes univerzuma. A nő optika erre az életre, s ezekre a hétköznapokra van beállítva. Közelképeket ad. Ezekből a képekből áll össze mégis egy óriási panoráma. Egy élet drámája. Az, hogy "mit vegyek fel?" egy férfi számára sohasem válik sorskérdéssé, és ami a legnagyobb baj, nem is érti, hogy egy nő számára miért az. Egy férfi még a legvégletesebb esetben sem úgy él a földön, mint egy nő. Az itt és most igazából a nőké. A Föld a nőké, így mondhatnám, s ezért minden, ami itt történik velük, igen nagy fontossággal bír. Ami összeáll ezekből a látszólag "jelentéktelen", hétköznapi feljegyzésekből egy olyan hatalmas dráma, melyet ritkán írtak meg.
Női olvasók személyes gondolataikkal találkozhatnak ebben a naplóban. A férfi olvasók pedig megismerhetik belőle, milyen a világ a nők szemüvegén keresztül, hogyan érik felnőtté egy lány, s milyen gyönyörűséges és gyötrelmes dolog anyának lenni. (Müller Péter)

Értékelés: 4/5

9. Michael Gruber: A boszorkányfiú

Zsanettól kaptam kölcsön, mert szerinte nekem tetszene. Mivel ez egy mese, és engem inkább vonz ez a vonal, mint őt a hasfelmetszős-gyilkolászós történetek. Valóban tetszett is a történet-egy része. Kábé a háromnegyedéig nagyon élveztem, amikor Miró "bekattan" és megzsarolja a lányt, akibe szerelmes. Innentől pedig hiába lesz jó vége a mesének, valahogy nem tetszik... Vagy előbb kellene befejezni, vagy kihagyni belőle ezt a bosszúálló részt.

Michael Gruber: A boszorkányfiú

Miró csúnya, torz testű, inkább koboldra hasonlít, mint emberi lényre. Talán ezért is hagyta sorsára a szülőanyja, de egy boszorkány rátalál, és hazaviszi. Ám az ő otthonában sem egyszerű az élet, és rengeteg elfoglaltsága miatt egy anyamedvére, majd egy bosszúszomjas, fogságban sínylődő dzsinnre bízza a fiú nevelését. Miró magányosan nő fel, játszótársai az erdő állatai, akiknek megtanulja a nyelvét, de mindvégig kétségbeesetten vágyik az emberek társaságára.
Igazi játszótársakat, barátokat szeretne, és amikor ez az ártatlan gyermek váratlanul szembesül az emberek kegyetlenségével, a szíve megkeményedik, és rettenetes bosszút forral ellenük, ami azonban nemcsak őt, hanem a nevelőanyját is halálos veszélybe sodorja.
Ezek után Miró, a boszorkány és az emberré változtatott macska kénytelen elmenekülni az addigi biztonságos, védett otthonukból, és mutatványosként próbálnak megélni. Hamarosan Miró szívét megérinti a szerelem, ám ekkor ismét menekülniük kell, és a fiú egy varázslat segítségével gazdag emberré válik. A külsejét azonban továbbra is kénytelen maszk alá rejteni.
Hiába a nagy vagyon, az érzelmeit nem viszonozzák, és ebbe végül belerokkan, mígnem hosszú-hosszú szenvedést követően kap még egy esélyt az újrakezdésre.
Michael Gruber csodálatos fantázia- és mesevilágot tár az olvasók elé, melyben némi változtatással a jól ismert, klasszikus mesék (Piroska és a farkas, Jancsi és Juliska, Hófehérke és a hét törpe stb.) is felbukkannak.

Értékelés: 3/5

8. Réz András: Köldök

Réz András: Köldök

A Köldök emberek, párok, családok története. A regény 1985-ben kezdődik, és 2035-ben ér véget. Nem nehéz kiszámítani, hogy most éppen ennek a fél évszázadnak a kellős közepén vagyunk. A regény első fele olyasmiről mesél, ami lehetett volna, a második fele pedig arról, ami akár még meg is történhet. Volt jobb, lesz rosszabb – ahogy a regény egyik szereplőjének kedvenc szavajárása mondja. És találgatjuk, mi lesz velünk, a világgal. Réz András is ezt teszi. Az általa elképzelt – megjósolt? – jövő nem túl barátságos: olyan, mint a jelenünk. De legalábbis ebből fejlődik ki. Már az alatt a néhány hét alatt, amióta Réz elkészült a regénnyel, beteljesedett néhány jövőre vonatkozó víziója. De bárhogy forduljon is a világ, a Köldök hősei nem adják fel. Az igazi kérdés számukra, hogy mi tart össze embereket: a szerelem, a szeretet, a megszokás, a szex, az érdek, a magánytól való félelem? Hogy képesek vagyunk-e megérinteni egymást. Mert ha igen, van remény.

Amúgy igazi történetmesélő regény. Nem köldöknézés.

Tetszett a könyv, de egyáltalán nem várom azt a jövőt, amit leírt 2035-re: pl BMI alapú lesz az adózás, vulkánkitörés miatt eltűnnek a Hawaii szigetek (2016), halálbüntetés lesz az Unióban a dohányzás miatt (2020), betiltják a kutyákat, macskákat, lesz kívánságteljesítő-gép , 70 év lesz a nyugdíjkorhatár, szombat-vasárnap megszüntetik a munkavégzést, vendéglátóhelyek legkésőbb este 10ig tarthatnak nyitva (2023), nem lesz hús alapú készítmény, kitiltják a városból az autókat, megszűnnek a társas kapcsolatok, helyette a virtuális szex lesz a követendő, feltalálják az élménykeltő készüléket, egy gombnyomásra érezhetünk fájdalmat, simogatást, ízt, bűzt, viszketést, repülővel való utazáskor a reptéren lemeztelenítenek, egyenruhát, beöntést adnak,lezárják az ülést, elaltatnak, megérkezés után 72 órás karanténba zárnak, elérhető lesz a 4 hetes fiatalító műtét, számítógépen tárolható lesz egy emberélet (2035)....
Pedig még igen csak aktív tagja leszek (vagy szeretnék lenni) annak a világnak, de nem szeretném átélni ezeket az élményeket.

Értékelés: 3,5/5

7. Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?

A Lánynak vettem ki eredetileg a könyvtárból, hogy igényes, tartalmas és értelmes könyvet is olvasson, ne csak a Walt Disney-t és a Barbie-t. Előtte azonban elolvastam, ahogy mindig mindent ellenőrzök, mielőtt nekiadnám. Rájöttem, hogy nem neki való (ha elolvastam volna a fülszöveget, akkor ez már a könyvtárban kiderült volna...), viszont nekem nagyon tetszett! Talán azért, mert még nem vagyok olyan távol attól a bizonyos kamaszkortól, amiről ez a könyv szól. Nagyon sok részletével egyetértek, mert az én tini koromban is problémát jelentettek.
Ajánlom fiatalnak, idősebbnek egyaránt: a fiataloknak azért, hogy lássák már 1974-ben is éppen olyan gondok tarkították a kamaszok életét, mint az övékét, az idősebbeknek pedig azért, hogy vissza tudjanak emlékezni, hogy ők sem voltak különbek a "mai fiataloknál".

Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?

"Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok…Amióta nagy vagyok, és ütődött és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek." Jót derülhet az éppen kamaszkorát élő olvasó, éppúgy mint a kamasz fiait-lányait nevelő szülő, s fedezhetik fel együtt, hogy változhat divat és technika, a kamaszlélek problémái változatlanok."




Értékelés: 4/5

6. Bálint Ágnes: Tündér a vonaton

Mostanában át fogok térni a tündérmesékre, mert valahogy kimaradt eddig az életemből. Mostanában elég sok negatív élménnyel találkozom a világban, és jól fog esni egy kicsit a mesékbe belefelejtkezni, hátam mögött hagyva a világ dolgait. Tudom, hogy ettől nem fog az életem, a gondjaim megoldódni, de szerintem sokkal elviselhetőbb lesz!

Bálint Ágnes: Tündér a vonaton

Minden gyerek szeret "elbújós" játékokat játszani asztal alatti, szobasarki, szekrénymélyi zugban, s ott "igazi" életet folytatni.
Bálint Ágnes új könyvében ilyen titkos rejtekhelyen játszódik a történet; egy kis virágtündér, Flórika húzódik meg barátaival egy vonat ülése mögött.
A vonaton felejtett sokféle limlomból otthonos lakásuk alakul, mindig jut az utasok elhullajtott morzsáiból nekik ebéd, vacsora, az utasok fecsegésének hallgatása pedig pompás szórakozásul szolgál.
Kalandos utazásuk története bizonyára éppolyan kedvelt könyve lesz a gyerekeknek, mint Bálint Ágnes korábbi, népszerű meséi.

Ahelyett, hogy nekiestem volna a tételek tanulmányozásának a szombati vizsgához :P, kézbe vettem ezt a könyvet, és le sem tettem, míg el nem olvastam.

Nagyon helyes kis történet Flórikáról, aki aranyfésűjével virágillatot tud hajából kifésülni, Tücsök úrfiról, aki gyönyörűen tud muzsikálni, Korommanóról, aki vörösen izzó szemével képes életre kelteni a kártyalapot, Piroskáról, aki a magyar kártya piros ász lapjáról lépett az életbe, Molnár Józsi bácsiról, a hamarosan nyugdíjba vonuló kalauzról, Szív királyról, aki csak parancsolgatni tud, ezért nem sokáig élvezhette a vonatlakók társaságát, és Juliska néniről, a kalauz betegeskedő, de végül meggyógyuló feleségéről.

Bár ezt a Kiscsajnak vettem ki a könyvtárból, de én előbb túl vagyok rajta, mint ő. Az biztos, hogy felolvasom neki elalvások előtt, mert fejezetekre tagolt, élvezhető mese.
Karácsonyi ajándéknak pedig gondolkodom a mai kiadáson, mert ennek az illusztráció nem túl barátságosak (1986, Árva Ilona), és amúgy is szerelmes vagyok Pásztohy Panka munkájába.

"Olyan zsivaj töltötte be a bakterházat, mint egy pályaudvart kettős ünnepek előtt.
-Milyen jól játszanak!-mondta boldogan Józsi bácsi.
-És milyen boldogok azzal a kis tündérrel!-mosolygott rá Juliska néni, kinek látása erősen megromlott már, és a játék vonatot is alig látta szemüveg nélkül, nemhogy Flórikát.-Milyen boldogok attól, amit kitaláltál nekik, hogy tündér utazik a vonaton.
A kék-ezüst kis játék vonat pedig vidáman futott körbe-körbe utasával, ki olyan parányi volt, hogy csak a gyerekek láthatták... az ő szemüket még nem rontotta el semmi."

Értékelés: 4/5

5. Sinéad Moriarty: Egyről a kettőre

Sinéad Moriarty: Egyről a kettőre

Emma és James hosszú ideig hiába várt kisbabára, aztán egyszerre kettő is befutott. Nem, nem ikreik lettek, hanem a Jurij névre hallgató ennivaló orosz csöppségük mellé egy pocaklakó is belépett a képbe, máris fenekestül felforgatva az életüket. Fogalmuk sincs, hogyan birkózzanak meg Jurij állandó éjszakai sírásával, szeszélyes természetével, a rendszertelen alvásával és a finnyás ízlésével. Ráadásul ott van még Emma minden lében kanál édesanyja, a nem hozzá való lányt elvenni készülő fivére, lobbanékony természetű legjobb barátnője s annak gyermek után áhítozó férje, valamint a vérlázító húga, aki hírnévért és pénzért bármire hajlandó. Emma és James magukon kívül vannak a boldogságtól, hogy végre szülők lettek, de azért néha nem bánnák, ha nem volna az egész ekkora... őrület! Akár a nevetéstől, akár az együttérzéstől potyognak az olvasó könnyei, az biztos, hogy egy családnak elegendő adag zsebkendőre lesz szüksége. Sinéad Moriarty zseniális új regényével egyszerűen nem lehet betelni!

Ez a rész nem tetszett annyira, mint az első kettő: Emma könyvekből próbálja nevelni 10 hónapos fiát, ami nem válik be. Aztán újra tetszeni kezd a természete miután a barátnője meghívja őket az általa rendezett baba-mama csoportba, ahol unatkozó divatdámák mesélnek az "anyai örömeikről". Gucci cuccokban terpeszkedve, aranyozott szélű csészékből kávéznak, miközben az alsó szinten egy bébiszitter foglalkozik a gyerekükkel. Megelégelve az örökbefogadásuk miatti beszólásokat, felkapja a kissrácot és elviharzik. És nem olvas többé könyvet :)
Az öccse elveszi az iráni származású menyasszonyát, Shadee-t. Lucy és Donal pont az esküvőn összevesznek, miután Lucy megtudja, hogy egy korábbi szakításuk után Donal megcsalta őt Babsszal. Közben Lucy szoros barátságot köt Annie-vel, Donal nevelt lányával. Végül Donal hosszú küzdelem után sikeresen visszaszerzi Lucyt.
Emma húga állást kap egy bóvlikat áruló londoni tv csatornánál. Hogy elköltözhessen a bátyjától, összeszűri a levet a főnökével, aki befogadja őt a lakásába. Végül rájön a főnök felesége, hogy Babsszal csalja őt a férje, elmegy hozzá a 2 ajtós szekrényi testvérével és kihajítja őt a lakásból. Jobb híján, Emmához és Jameshez költözik. Pár nap múlva Emmánál beindul a szülés, ami nagyon korai, hisz még 7 hét hátra van a terhességből. A kis Lara pici ugyan, de egészséges, igaz lélegeztetőgépre szorul.
Végigbőgtem az utolsó 2 fejezetet...

"Nyolc óra ötvenkor mindannyian az inkubátor mellett szorongtunk. Jurij a térdemen ült, James pedig mögöttünk állt, keze a vállamon nyugodott.
-Lala- mondta Jurij.
-Igen, édesem, Lala most szépen megpróbál lélegezni-feleltem a kisfiam hajába sírva.
Ellökött magától.
-Lala-ismételte, és a húgára mutatott.
James, felemelte, és Jurij az inkubátor falán lévő nyíláshoz hajolt. Kinyitottam neki az ajtót, és be akartam helyezni a kezét a lyukba, de azt sem hagyta. A szürke kiselefánt volt a másik kezében, az egyetlen emléke a múltból, amelyet maga mögött hagyott Oroszországban. Áttolta a nyíláson az ormányt és a lábakat, s Lara mellé helyezte a kiselefántot. Most a kislánynak volt szüksége vigaszra. Lara az ormányra fonta ujjacskáit.
-Nézzenek oda!-suttogta anya.-Nekiadta a legféltettebb kincsét! Ez jó ómen!
-Készen állnak?-kérdezte a nővér.
James és én bólintottunk.
Lekapcsolta a lélegeztetőkészüléket.
Míg Lara küszködve igyekezett önállóan levegőt venni, mi mindannyian visszatartottuk a lélegzetünket. Egy két-másodpercig semmi nem történt. Egész testem megfeszült, úgy szuggeráltam:
-Gyerünk, édesem, kérlek, lélegezz!
Kinyílt a szeme, és rám bámult. Apró sóhaj szállt fel az ajkáról, és a mellkasa lassan emelkedni-süllyedni kezdett. Mindannyian együtt lélegeztünk vele. Végignéztem a családomon: mindenki, legyen régi vagy új tag, egyszerre sírt és nevetett. Lassan én is elnevettem magam, ahogy szétáradt a testemben a megkönnyebbülés."

...és most is itt pityergek...

Értékelés: 3,5/5

4. Sinéad Moriarty: Született szülők

Sinéad Moriarty: Született szülők

Ismét itt van Emma, a Babablues szeleburdi hősnője, és továbbra is gyermekre vágyik. Két éve hallgatja biológiai órája ketyegését meg mások intelmeit, hogy jó lesz igyekeznie. Pedig rajta és sokat szenvedett férjén, Jamesen nem múlik: ők a fejen állástól kezdve a lombikbébiprogramig mindent kipróbáltak. Emma végül úgy dönt, hogy lemond a szaporodás legáltalánosabb módjáról, és az örökbefogadást választják (ami ellen, némi agymosás után, Jamesnek sincs kifogása) – az úgyis könnyebb, gyorsabb, kevésbé fájdalmas. Emma legalábbis ezt képzelte. Hamar ráeszmél azonban, hogy sok mindent kihagyott a számításból, a többi között azt, hogy csak külföldön, például Oroszországban vannak örökbe adható gyerekek. Továbbá bizonyítaniuk kell Jamesszel a rettegett szociális munkásoknak, hogy alkalmasak egy baba felnevelésére. Valamint nem árt, ha beszélnek pár szót oroszul, rendelkeznek némi ismerettel az orosz kultúráról, megfelelő ajánlókat találnak – vagyis az örökbefogadás tető alá hozása egyáltalán nem egy leányálom. És ha ez nem kergeti őrületbe szegény Emmát, akkor megteszik a családtagjai meg a barátnői.

Folytatódik a Hamilton házaspár gyermekvállalási ügye. Most már az örökbefogadás göröngyös útját ismerhetjük meg: tanfolyamok (ahol bizonyítaniuk kell, hogy jó szülei lesznek a leendő gyermeknek), személyiség jellemzés (saját magukról, és a család, barátok által), valamint családlátogatások által. Nem is olyan egyszerű egy árva kisgyerek szülőjévé válni...
Közben az első részben elkezdett szálak folytatódnak: Lucy és Donal szerelme esküvőbe torkollik, Annie és Lucy kapcsolata először utálkozáshoz, majd később egymás elviseléséhez vezet, Babs, a hugica orrpalsztikára vállalkozik, Sean, az öcs, iráni lányba szerelmes, amit a családja enyhén szólva nehezen visel...
Végül elfogadják Emmát és Jamest, mint örökbefogadó szülők, és irány Oroszország, ahol 3 év vágyakozása ölt testet Jurij, egy 10 hónapos kisfiú személyében.
Ja, és az utolsó sorokban kiderül, hogy Emma spontán terhes lett :)

"-James-mondtam most már tényleg dühösen.-Ez nagyon fontos. Koncentrálj. Mondtad neki, hogy tényleg szeretnél adoptálni, vagy nem?
-Azt hiszem mondtam.
-Az isten szerelmére, ez lett volna a legfontosabb. Ha nem sikerült elhitetned vele, hogy szeretnél, nem fog javasolni minket. Gondolkodj, James... Mit mondtál pontosan?
-Krisztusom, Emma, nem emlékszem az elhangzott szavakra, de akár hiszed, akár nem, nem kúrtam el az örökbefogadási esélyeinket. Ahhoz olyasmit kellett volna mondanom, hogy évente elutazom Thaiföldre, megdugni pár kiskorú fiút-ordította egyre vörösebb arccal James.
Arra lettünk figyelmesek, hogy valaki megköszörüli mögöttünk a torkát. Megpördültünk. Dervla állt a bejárati ajtóban, amelyet a nagy sietségben, hogy mielőbb kifaggathassam Jamest, nem csuktam be rendesen.
-Bocsánat, itt felejtettem a kocsikulcsomat, és mivel nyitva volt az ajtó..."

Értékelés: 4/5

3. Sinéad Moriarty: Babablues

Sinéad Moriarty: Babablues

Azt mondják, egy nő két dologért képes mindent megtenni: hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen gyereke. Emma az előbbin dolgozik. Úgy érzi, lelkileg megérett az anyaságra, és férje, a jóképű rögbiedző is örülne neki. Azt hitte, egyszerű lesz, csak akarniuk kell. Annak az undok sógornőjének is van már egy kisfia, sőt megint terhes, és ikrei lesznek! Neki mégsem megy olyan könnyen. Vége tehát a dorbézolásnak és a spontán szexnek, jön a zöld tea és a kézenállás házasélet után. A jóga meg a termékenységi tesztek. Ha természetes úton nem megy, segít a modern orvostudomány: annyiféle vizsgálatot és kezelést kitaláltak már. De ezekről is csak az derül ki, hogy válogatott kínzások. Emma szerencsére mindvégig egészséges humorral viseli a megpróbáltatásokat, de mielőtt a hormonkezeléstől és a szorongástól végképp megőrülne, valamint környezetét is halálra gyötörné, barátkozni kezd az örökbefogadás gondolatával.
Mi ebből a tanulság? Ahogy egy harmincas szingli lánytól nem illik megkérdezni, mikor megy már végre férjhez, egy harmincas feleséget sem tanácsos faggatni, mikor szánja végre rá magát a gyerekvállalásra. Ha magától nem mondja, mennyire szeretne már anya lenni, nagy valószínűséggel elkeseredetten próbálkoznak, csak nem olyan egyszerű az.

Teljesen át tudom érezni Emma helyzetét, mivel 6-7 évvel ezelőtt én magam is ugyanebben a cipőben jártam: először kezdtem a napokat számolni a középidő meghatározásához, aztán orvoshoz jártam, aki beutalt ultrahangra hetente több alkalommal, hogy nézegessük a petesejteket, később jöttek a hormontabletták, meg vele együtt a sok kellemetlenség. Többet töltöttem orvosi rendelőben, mint a férjemmel... Én ekkor mondtam azt, hogy elég volt, ha ez az ára, akkor inkább lemondok a gyerekről. Nálunk szerencsére sikerrel zárult a próbálkozás, de nagyon megszenvedtük az addig vezető utat. Akkor nem is vettem észre, de így a könyv olvasásakor felidéződtek bennem az akkori események, és bizony be kellett látnom, hogy én sem voltam különb.

Értékelés: 4,5/5

2. Bene Viki: Eszterlánc

Bene Viki: Eszterlánc

Eszter széllelbélelt, bizonytalan huszonéves lány. Most éppen egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát. Van egy hazudós pasija, aki az exnőjével kavar, egy unalmas munkahelye, ahol kizsákmányolják, egy finoman szólva is elszállt bátyja, aki folyton füvet szív. Csak a macskájában és a barátnőiben nem csalódott, ők legalább szeretik, bár ez még kevés a boldogsághoz. Mit kell tennie egy nőnek, ha semmi sem sikerül neki? Vásárolni, méregteleníteni, köldökékszert fúratni, ördögöt űzni - és pasizni. Persze érdemes észnél lenni, hátha ő is hazudós.
És ha a szerelmen kívül az sem jön meg, amit annyira várnak néha a lányok, akkor egykettőre páratlan helyzetben találhatják magukat. Mint Eszter...

Hála egy makacs felfázásnak, ezt és az előzőleg ajánlott Dadusnaplót 5 nap alatt végeztem ki. Bár egyáltalán nem tudom beleélni magam a szingli életbe (hála Istennek :) ), azért nagyon tetszett.
Eszter egy szakítás után megismerkedik egy fiatal sráccal, akivel sikerül elfelejtenie előző kapcsolatát. Csak hogy akarata ellenére terhes lesz. Elkezdődik az idegtépő körök futása: megtartsa vagy ne tartsa meg a babát? Az apajelölt teljesen elzárkózik a gyermektől, többször is tudatosítja benne, hogy 3 ember életét teszi tönkre, ha a világra hozza. Már bele is nyugszik abba, hogy elveteti, amikor elmegy templomba, ahol kéri Istent, hogy segítsen a döntésében. Ekkor megjelenik mellette egy fagyitól maszatos kislány, és a kérdés eldőlt: megszüli a gyermeket!
Könnyen olvasható, vicces, számomra elfogadható, a végén megható történet.

A legjobban tetszett benne az utolsó mondat:

"Szerelem volt első nyomásra..."

Értékelés: 3,5/5

1. Emma McLaughlin-Nicola Kraus: Dadusnapló

Soha nem gondoltam volna, hogy lesz egy olvasós blogom... Elkezdtem az olvasást, végre. Itt fogom közzétenni, amiket már elolvastam.
Amíg van a könyvtárban olyan könyv, ami érdekel, biztos, hogy nem fogok pénzt kiadni egyetlen kötetért sem :) Ez alól a mesekönyvet mindig kivételt fognak képezni, mert ha magamra sajnálom is, de a Csajnak biztos fogok áldozni a kultúrára.

Emma McLaughlin-Nicola Kraus: Dadusnapló

Nanny, azaz Minden Dadusok Őstípusa ezúttal nem kortalan vénkisasszony, mint közszeretetnek örvendő elődje, Mary Poppins, hanem húszas évei elején járó életvidám fiatal lány, aki hamarosan gyermekszemélyiség fejlődésből diplomázik a New York- i egyetemen. Anyagi függetlensége megőrzéséért heti két napra elszegődik egy dúsgazdag családhoz dadusnak, hogy X-ék aranyos, értelmes kisfiára vigyázzon. Ám mielőtt észbe kaphatna, a gyermek anyja, a ravasz és szívtelen Mrs. X már nemcsak fia pótanyjává, de saját titkárnőjévé-cselédjévé-szakácsnőjévé és még ki tudja, mivé teszi. Nanny látja a rá leselkedő veszélyeket, de a gyerek kedvéért kitart. Anélkül azonban, hogy sejtené, a rá bízott kisfiúval együtt feláldozható figurává válik egy szabályok nélküli könyörtelen sakkjátszmában, ahol a gátlástalan játékosok számára csak egy cél létezik: egymáson áttaposva megőrizni gazdag, ám emberi szempontból kiürült státusukat, illetve ellenfelüket kiütni belőle. Nanny egyetlen fegyvere a szeretet és a fergeteges humor, ám kérdés, hogy a gazdagok dzsungelében ez elég-e, vagy eleve kudarcra van ítélve minden igyekezete.

Tetszett a könyv, bár még nem voltam bébiszitter - legalábbis nem pénzért :) - és nem tudom, én hogyan viselkednék azokban a helyzetekben, amik a könyvben voltak, de szerintem nem lennék ilyen megalkuvó, még ha nem a saját gyerekemről lenne szó, akkor sem. Viszont megjegyeztem, hogy így kell viselkednie egy hivatásosnak, mert remélem hamarosan hasonló cipőben fogok én is járni :)

A legelgondolkodtatóbb jelenet:

"-Látnia kell Párizst, amikor havazik – folytatja. – Annál nincs elbűvölőbb!
-Kivéve persze Grayert! – Együtt nevetünk, miközben megpróbálok neki kedvet csinálni a saját gyerekéhez…"

Milyen sokan vannak így, és nem csak a gazdagok között, hanem akár a környezetemben is…

Értékelés: 4 /5