2010. szeptember 5., vasárnap

1. Emma McLaughlin-Nicola Kraus: Dadusnapló

Soha nem gondoltam volna, hogy lesz egy olvasós blogom... Elkezdtem az olvasást, végre. Itt fogom közzétenni, amiket már elolvastam.
Amíg van a könyvtárban olyan könyv, ami érdekel, biztos, hogy nem fogok pénzt kiadni egyetlen kötetért sem :) Ez alól a mesekönyvet mindig kivételt fognak képezni, mert ha magamra sajnálom is, de a Csajnak biztos fogok áldozni a kultúrára.

Emma McLaughlin-Nicola Kraus: Dadusnapló

Nanny, azaz Minden Dadusok Őstípusa ezúttal nem kortalan vénkisasszony, mint közszeretetnek örvendő elődje, Mary Poppins, hanem húszas évei elején járó életvidám fiatal lány, aki hamarosan gyermekszemélyiség fejlődésből diplomázik a New York- i egyetemen. Anyagi függetlensége megőrzéséért heti két napra elszegődik egy dúsgazdag családhoz dadusnak, hogy X-ék aranyos, értelmes kisfiára vigyázzon. Ám mielőtt észbe kaphatna, a gyermek anyja, a ravasz és szívtelen Mrs. X már nemcsak fia pótanyjává, de saját titkárnőjévé-cselédjévé-szakácsnőjévé és még ki tudja, mivé teszi. Nanny látja a rá leselkedő veszélyeket, de a gyerek kedvéért kitart. Anélkül azonban, hogy sejtené, a rá bízott kisfiúval együtt feláldozható figurává válik egy szabályok nélküli könyörtelen sakkjátszmában, ahol a gátlástalan játékosok számára csak egy cél létezik: egymáson áttaposva megőrizni gazdag, ám emberi szempontból kiürült státusukat, illetve ellenfelüket kiütni belőle. Nanny egyetlen fegyvere a szeretet és a fergeteges humor, ám kérdés, hogy a gazdagok dzsungelében ez elég-e, vagy eleve kudarcra van ítélve minden igyekezete.

Tetszett a könyv, bár még nem voltam bébiszitter - legalábbis nem pénzért :) - és nem tudom, én hogyan viselkednék azokban a helyzetekben, amik a könyvben voltak, de szerintem nem lennék ilyen megalkuvó, még ha nem a saját gyerekemről lenne szó, akkor sem. Viszont megjegyeztem, hogy így kell viselkednie egy hivatásosnak, mert remélem hamarosan hasonló cipőben fogok én is járni :)

A legelgondolkodtatóbb jelenet:

"-Látnia kell Párizst, amikor havazik – folytatja. – Annál nincs elbűvölőbb!
-Kivéve persze Grayert! – Együtt nevetünk, miközben megpróbálok neki kedvet csinálni a saját gyerekéhez…"

Milyen sokan vannak így, és nem csak a gazdagok között, hanem akár a környezetemben is…

Értékelés: 4 /5

Nincsenek megjegyzések: