Sinéad Moriarty: Egyről a kettőre Emma és James hosszú ideig hiába várt kisbabára, aztán egyszerre kettő is befutott. Nem, nem ikreik lettek, hanem a Jurij névre hallgató ennivaló orosz csöppségük mellé egy pocaklakó is belépett a képbe, máris fenekestül felforgatva az életüket. Fogalmuk sincs, hogyan birkózzanak meg Jurij állandó éjszakai sírásával, szeszélyes természetével, a rendszertelen alvásával és a finnyás ízlésével. Ráadásul ott van még Emma minden lében kanál édesanyja, a nem hozzá való lányt elvenni készülő fivére, lobbanékony természetű legjobb barátnője s annak gyermek után áhítozó férje, valamint a vérlázító húga, aki hírnévért és pénzért bármire hajlandó. Emma és James magukon kívül vannak a boldogságtól, hogy végre szülők lettek, de azért néha nem bánnák, ha nem volna az egész ekkora... őrület! Akár a nevetéstől, akár az együttérzéstől potyognak az olvasó könnyei, az biztos, hogy egy családnak elegendő adag zsebkendőre lesz szüksége. Sinéad Moriarty zseniális új regényével egyszerűen nem lehet betelni!
Ez a rész nem tetszett annyira, mint az első kettő: Emma könyvekből próbálja nevelni 10 hónapos fiát, ami nem válik be. Aztán újra tetszeni kezd a természete miután a barátnője meghívja őket az általa rendezett baba-mama csoportba, ahol unatkozó divatdámák mesélnek az "anyai örömeikről". Gucci cuccokban terpeszkedve, aranyozott szélű csészékből kávéznak, miközben az alsó szinten egy bébiszitter foglalkozik a gyerekükkel. Megelégelve az örökbefogadásuk miatti beszólásokat, felkapja a kissrácot és elviharzik. És nem olvas többé könyvet :)
Az öccse elveszi az iráni származású menyasszonyát, Shadee-t. Lucy és Donal pont az esküvőn összevesznek, miután Lucy megtudja, hogy egy korábbi szakításuk után Donal megcsalta őt Babsszal. Közben Lucy szoros barátságot köt Annie-vel, Donal nevelt lányával. Végül Donal hosszú küzdelem után sikeresen visszaszerzi Lucyt.
Emma húga állást kap egy bóvlikat áruló londoni tv csatornánál. Hogy elköltözhessen a bátyjától, összeszűri a levet a főnökével, aki befogadja őt a lakásába. Végül rájön a főnök felesége, hogy Babsszal csalja őt a férje, elmegy hozzá a 2 ajtós szekrényi testvérével és kihajítja őt a lakásból. Jobb híján, Emmához és Jameshez költözik. Pár nap múlva Emmánál beindul a szülés, ami nagyon korai, hisz még 7 hét hátra van a terhességből. A kis Lara pici ugyan, de egészséges, igaz lélegeztetőgépre szorul.
Végigbőgtem az utolsó 2 fejezetet...
"Nyolc óra ötvenkor mindannyian az inkubátor mellett szorongtunk. Jurij a térdemen ült, James pedig mögöttünk állt, keze a vállamon nyugodott.
-Lala- mondta Jurij.
-Igen, édesem, Lala most szépen megpróbál lélegezni-feleltem a kisfiam hajába sírva.
Ellökött magától.
-Lala-ismételte, és a húgára mutatott.
James, felemelte, és Jurij az inkubátor falán lévő nyíláshoz hajolt. Kinyitottam neki az ajtót, és be akartam helyezni a kezét a lyukba, de azt sem hagyta. A szürke kiselefánt volt a másik kezében, az egyetlen emléke a múltból, amelyet maga mögött hagyott Oroszországban. Áttolta a nyíláson az ormányt és a lábakat, s Lara mellé helyezte a kiselefántot. Most a kislánynak volt szüksége vigaszra. Lara az ormányra fonta ujjacskáit.
-Nézzenek oda!-suttogta anya.-Nekiadta a legféltettebb kincsét! Ez jó ómen!
-Készen állnak?-kérdezte a nővér.
James és én bólintottunk.
Lekapcsolta a lélegeztetőkészüléket.
Míg Lara küszködve igyekezett önállóan levegőt venni, mi mindannyian visszatartottuk a lélegzetünket. Egy két-másodpercig semmi nem történt. Egész testem megfeszült, úgy szuggeráltam:
-Gyerünk, édesem, kérlek, lélegezz!
Kinyílt a szeme, és rám bámult. Apró sóhaj szállt fel az ajkáról, és a mellkasa lassan emelkedni-süllyedni kezdett. Mindannyian együtt lélegeztünk vele. Végignéztem a családomon: mindenki, legyen régi vagy új tag, egyszerre sírt és nevetett. Lassan én is elnevettem magam, ahogy szétáradt a testemben a megkönnyebbülés."
...és most is itt pityergek...
Értékelés: 3,5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése