4. Sinéad Moriarty: Született szülők

Sinéad Moriarty: Született szülők

Ismét itt van Emma, a Babablues szeleburdi hősnője, és továbbra is gyermekre vágyik. Két éve hallgatja biológiai órája ketyegését meg mások intelmeit, hogy jó lesz igyekeznie. Pedig rajta és sokat szenvedett férjén, Jamesen nem múlik: ők a fejen állástól kezdve a lombikbébiprogramig mindent kipróbáltak. Emma végül úgy dönt, hogy lemond a szaporodás legáltalánosabb módjáról, és az örökbefogadást választják (ami ellen, némi agymosás után, Jamesnek sincs kifogása) – az úgyis könnyebb, gyorsabb, kevésbé fájdalmas. Emma legalábbis ezt képzelte. Hamar ráeszmél azonban, hogy sok mindent kihagyott a számításból, a többi között azt, hogy csak külföldön, például Oroszországban vannak örökbe adható gyerekek. Továbbá bizonyítaniuk kell Jamesszel a rettegett szociális munkásoknak, hogy alkalmasak egy baba felnevelésére. Valamint nem árt, ha beszélnek pár szót oroszul, rendelkeznek némi ismerettel az orosz kultúráról, megfelelő ajánlókat találnak – vagyis az örökbefogadás tető alá hozása egyáltalán nem egy leányálom. És ha ez nem kergeti őrületbe szegény Emmát, akkor megteszik a családtagjai meg a barátnői.

Folytatódik a Hamilton házaspár gyermekvállalási ügye. Most már az örökbefogadás göröngyös útját ismerhetjük meg: tanfolyamok (ahol bizonyítaniuk kell, hogy jó szülei lesznek a leendő gyermeknek), személyiség jellemzés (saját magukról, és a család, barátok által), valamint családlátogatások által. Nem is olyan egyszerű egy árva kisgyerek szülőjévé válni...
Közben az első részben elkezdett szálak folytatódnak: Lucy és Donal szerelme esküvőbe torkollik, Annie és Lucy kapcsolata először utálkozáshoz, majd később egymás elviseléséhez vezet, Babs, a hugica orrpalsztikára vállalkozik, Sean, az öcs, iráni lányba szerelmes, amit a családja enyhén szólva nehezen visel...
Végül elfogadják Emmát és Jamest, mint örökbefogadó szülők, és irány Oroszország, ahol 3 év vágyakozása ölt testet Jurij, egy 10 hónapos kisfiú személyében.
Ja, és az utolsó sorokban kiderül, hogy Emma spontán terhes lett :)

"-James-mondtam most már tényleg dühösen.-Ez nagyon fontos. Koncentrálj. Mondtad neki, hogy tényleg szeretnél adoptálni, vagy nem?
-Azt hiszem mondtam.
-Az isten szerelmére, ez lett volna a legfontosabb. Ha nem sikerült elhitetned vele, hogy szeretnél, nem fog javasolni minket. Gondolkodj, James... Mit mondtál pontosan?
-Krisztusom, Emma, nem emlékszem az elhangzott szavakra, de akár hiszed, akár nem, nem kúrtam el az örökbefogadási esélyeinket. Ahhoz olyasmit kellett volna mondanom, hogy évente elutazom Thaiföldre, megdugni pár kiskorú fiút-ordította egyre vörösebb arccal James.
Arra lettünk figyelmesek, hogy valaki megköszörüli mögöttünk a torkát. Megpördültünk. Dervla állt a bejárati ajtóban, amelyet a nagy sietségben, hogy mielőbb kifaggathassam Jamest, nem csuktam be rendesen.
-Bocsánat, itt felejtettem a kocsikulcsomat, és mivel nyitva volt az ajtó..."

Értékelés: 4/5