11. Johanna Spyri: Heidi

Már nem emlékszem, hogy miért esett erre a könyvre a választásom... A kötetet még csak most, felnőttként vettem a kezembe először, de biztos, hogy nem utoljára! Arra még emlékszem gyerekkoromból, hogy ment a tévében egy film, ami a könyvből készült, és nagyon tetszett. Mai napig emlékszem a kislány arcára, meg a nagyapáéra, bezzeg a történetre nem :) Úgyhogy belevágtam az olvasásba, és 3-4 nagy alatt kivégeztem, úgy, hogy ezzel keltem, ezzel feküdtem. Mondhatom, hogy bájosabb mesével még találkoztam, és most éreztem először azt, hogy nem elégedek meg a könyvtári példánnyal, ebből nekem kell egy saját kötet! Már le is adtam a rendelést a lassan, de biztosan közelgő szülinapomra ;) És itt pihen a gépen már a film változat is, hogy felfrissíthessem az emlékeimet, és legyen összehasonlítási alapom, melyik a jobb: a könyv vagy a film?
Bár eddig mindenhol azt olvastam, hogy ifjúsági regény, szerintem gyerekfejjel ez sem érthető történet, úgyhogy én nem adnám tinédzser kezébe, hacsak nem kimondottan kíváncsi rá. Néha vicces, néha szomorkás, gyakran elgondolkodtató, de ezek együtt kellenek ahhoz, hogy imádni való legyen!
Lett egy úti célom: Maienfeld, Svájc.

Johanna Spyri: Heidi

A regény főhőse egy svájci kislány, aki jóságával, tiszta szívével nemcsak megállja a helyét árvaságában, hanem szeretetével valósággal megváltoztatja élete szereplőit. A napsütötte havasi legelők ragyogásában életörömével reményt ad a szegénységgel, betegséggel, magánnyal küszködő nehéz sorsú embereknek.
Heidi embersége és hite az erény és a jóindulat szép rendjét teremti meg. A nemes lélek e kivételes példáját felnőttek és gyermekek ma sem olvashatják meghatódás nélkül.


"-Nézd, Heidi! Hát nem olyan, mintha egyenesen az égbe kocsikáznánk?
-De igen! És tudod-e, miért örvendeznek annyira a csillagok, és miért kacsintgatnak ránk?
-Nem! Nem tudom-felelte Klára.
-Mert látják fentről, hogy idelent minden rendben van. Senkinek sem kell félnie semmitől, mert minden úgy történik, ahogy az a legjobb. Annak örülnek a csillagok odafönt-látod, hogy integetnek?-, hogy mi is örülünk és vidámak vagyunk."

Értékelés: 5/5 - ...még sose adtam 5-öst, hát ez is bekövetkezett :)

10. Ézsiás Erzsébet: Kamasznapló

Zsanettal való céltalan könyvtári bolyongás eredménye ez a könyv. Egyáltalán nem készültem rá sem egy könyv kiválasztásra, sem pedig erre a könyvre, mégsem kellett csalódnom!
A naplót a 13 évesen kezdi el Fruzsi írni a felnőtté, nővé válás útján szerzett tapasztalatairól. Mivel még nem vagyok túl messze a saját kamaszkoromtól, viszont már én is anya vagyok, könnyen bele tudtam élni magam az anya és a lány szerepébe is.
Közben gyakran elgondolkodtam azon, hogy az én tini korom sem volt egyszerű egyikünk részéről sem, de miket felejtettem el akkor és ott közölni az anyámmal, amiket ma már nem tudok megtenni, de bízom abban, hogy ő tudja, érzi, hogy a bennem dúló hormonjaim tetették-mondatták akkor és azt velem...

Ézsiás Erzsébet: Kamasznapló

Ezt a könyvet Nő írta. A nővé érés és az igazi anyává érés látszólag természetes, valójában katartikus történetéről.
Mindkét nő - anya és lánya - felnő előttünk. Az egyik úgy, hogy szuverén emberré válik, a másik úgy, hogy megtanulja az elengedés művészetét. Mindkét feladat nagyon nehéz.
Számomra az irodalomban nem létezik olyan megkülönböztetés, hogy "nő író" vagy "férfi író". Kivéve az olyan ritka eseteket, mint ez a Kamasznapló. Vannak ugyanis az életnek olyan eseményei, melyeket mi, férfiak nem veszünk észre. Mondatok, gondolatok, ruhadarabok, megfigyelések, érzések, események, melyeknek számunkra semmi fontosságuk nincs - számukra azonban ezekből áll össze az egész életük, létük teljes univerzuma. A nő optika erre az életre, s ezekre a hétköznapokra van beállítva. Közelképeket ad. Ezekből a képekből áll össze mégis egy óriási panoráma. Egy élet drámája. Az, hogy "mit vegyek fel?" egy férfi számára sohasem válik sorskérdéssé, és ami a legnagyobb baj, nem is érti, hogy egy nő számára miért az. Egy férfi még a legvégletesebb esetben sem úgy él a földön, mint egy nő. Az itt és most igazából a nőké. A Föld a nőké, így mondhatnám, s ezért minden, ami itt történik velük, igen nagy fontossággal bír. Ami összeáll ezekből a látszólag "jelentéktelen", hétköznapi feljegyzésekből egy olyan hatalmas dráma, melyet ritkán írtak meg.
Női olvasók személyes gondolataikkal találkozhatnak ebben a naplóban. A férfi olvasók pedig megismerhetik belőle, milyen a világ a nők szemüvegén keresztül, hogyan érik felnőtté egy lány, s milyen gyönyörűséges és gyötrelmes dolog anyának lenni. (Müller Péter)

Értékelés: 4/5

9. Michael Gruber: A boszorkányfiú

Zsanettól kaptam kölcsön, mert szerinte nekem tetszene. Mivel ez egy mese, és engem inkább vonz ez a vonal, mint őt a hasfelmetszős-gyilkolászós történetek. Valóban tetszett is a történet-egy része. Kábé a háromnegyedéig nagyon élveztem, amikor Miró "bekattan" és megzsarolja a lányt, akibe szerelmes. Innentől pedig hiába lesz jó vége a mesének, valahogy nem tetszik... Vagy előbb kellene befejezni, vagy kihagyni belőle ezt a bosszúálló részt.

Michael Gruber: A boszorkányfiú

Miró csúnya, torz testű, inkább koboldra hasonlít, mint emberi lényre. Talán ezért is hagyta sorsára a szülőanyja, de egy boszorkány rátalál, és hazaviszi. Ám az ő otthonában sem egyszerű az élet, és rengeteg elfoglaltsága miatt egy anyamedvére, majd egy bosszúszomjas, fogságban sínylődő dzsinnre bízza a fiú nevelését. Miró magányosan nő fel, játszótársai az erdő állatai, akiknek megtanulja a nyelvét, de mindvégig kétségbeesetten vágyik az emberek társaságára.
Igazi játszótársakat, barátokat szeretne, és amikor ez az ártatlan gyermek váratlanul szembesül az emberek kegyetlenségével, a szíve megkeményedik, és rettenetes bosszút forral ellenük, ami azonban nemcsak őt, hanem a nevelőanyját is halálos veszélybe sodorja.
Ezek után Miró, a boszorkány és az emberré változtatott macska kénytelen elmenekülni az addigi biztonságos, védett otthonukból, és mutatványosként próbálnak megélni. Hamarosan Miró szívét megérinti a szerelem, ám ekkor ismét menekülniük kell, és a fiú egy varázslat segítségével gazdag emberré válik. A külsejét azonban továbbra is kénytelen maszk alá rejteni.
Hiába a nagy vagyon, az érzelmeit nem viszonozzák, és ebbe végül belerokkan, mígnem hosszú-hosszú szenvedést követően kap még egy esélyt az újrakezdésre.
Michael Gruber csodálatos fantázia- és mesevilágot tár az olvasók elé, melyben némi változtatással a jól ismert, klasszikus mesék (Piroska és a farkas, Jancsi és Juliska, Hófehérke és a hét törpe stb.) is felbukkannak.

Értékelés: 3/5