12. Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes

Nem tudom, mit is vártam ettől a könyvtől... talán valami gyerekkel kapcsolatos dolgot. Hát nem arról szól :) Tulajdonképpen egy sztorizós kötet ez, amolyan kötetlen beszélgetés papírra vetve, az élet minden területéről. Könnyed, gyorsan olvasható, szórakoztató olvasmány, elgondolkodtató igazságokkal.
Százegy-két oldalas, nekem mégis 2 hét alatt sikerült elolvasnom, amit kicsit szégyellek, de hát ez van! Azért annyira nem tetszett, mint amilyen nagy szavakkal illették egyéb helyeken...)
Nekem nem ilyen volt a borítója, hanem piros keretes, és egy szerencsétlen rajzfigura volt az elején. Valószínű, hogy az egy régebbi példány volt.

Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes

Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább.

Íme, amit ott tanultam:

Ossz meg mindent másokkal!
Ne csalj a játékban!
Ne bántsd a másikat!
Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után!
Ne vedd el a másét!
Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
Evés előtt moss kezet!
Húzd le a vécét!
A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló.
Élj mértékkel!
Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
Délutánonként szundíts egyet!
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát!

"Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növények felfelé, és senki nem tudja pontosan, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk."

Értékelés: 2/5