16. Vujity Tvrtko, Nógrádi Gergely: Tizenkét pokoli történet

Hosszas kutatások előzték meg azt, hogy pont ezt a könyvet hoztam magammal a könyvtárból, és mégsem jutottam a végére. Több, mint a felét elolvastam (hetet a tizenkettőből), de egyszerűen nem tudtam többet. Érzékeny, gyermeki lelkem nem bírt többet elviselni. Semmi bajom Tvrtkoval, sőt! Csak miatta nem fogok letelepedni a tévé elé, de ha amúgy is ott ülnék (nagyon ritkán... heti 1 alkalommal), és az ő műsora menne, biztos ki nem hagynám. Nagyon bírom a riportjait, mert olyan dolgokat képes meglátni a riportalanyaiban, ami nekem eszembe sem jutna.
Újra előszedtem az emlékeimből a pörbölyi buszbalesetet, a tichilesti lepratelepet, vagy a csernobili atomreaktor felrobbanását, és teljesen másként néztem a dolgokat. Mit számítanak a mi apró-cseprő gondjaink azoknak az emberek tragédiájához képest! Nem tudtam persze átérezni, hogy vajon mit is érezhetnek, de bevallom őszintén, nem is szeretném tudni! Nem tudjuk meg nem történté tenni ezeket a szomorú eseményeket, de köszönöm, nekem ennyi elég is volt... Ennyi borzalom még olvasva is meghaladja az én tűrőképességemet, nemhogy átélve...!

Vujity Tvrtko, Nógrádi Gergely: Tizenkét pokoli történet

Nem nehéz megjósolni, hogy Vujity Tvrtko és Nógrádi Gergely könyve az év egyik legsikeresebb bestsellere lesz. A tizenkét fejezet a tv2 Pulitzer-emlékdíjas riporter kalandozásait mutatja be sajátos szemszögből. Az olvasó ellátogathat többek között a még mindig sugárzó Csernobilba, az isten háta mögötti Tatárföldre, a romániai lepratelepre és a háborús Szerbiába. Pokoli utak, de aki kezébe veszi a könyvet, a borzongáson kívül talán könnyezni és nevetni is fog. A kötetben megtalálható mindaz, ami a riportokból kimaradt…

Értékelés: 4/5
(Attól függetlenül, hogy nem akarok tudomást venni a világ borzalmairól, nagyon jól fogja meg a mondandóját, a történetek "érdekesek" voltak, valóban kíváncsivá tett, hogy hogyan forrja ki magát az adott történet.)
------------------------------------------------------------------------------------------
Ezennel húzok egy vonalat az olvasmányaim terén, és igyekszem minél erőszak mentesebb olvasmányokkal szórakoztatni magam,mert elég durva a világ amúgy is, nem kell, hogy a "szabad, pihenéssel töltött" időmben is azon agyaljak, hogy lehet ezt túlélni?!
Már ki is találtam, mi lesz ezután az általam követett példa: a 2005-ben készült felmérés alapján kiválasztották a 100 legnépszerűbb regényt, és ezt egy listán rendszerezték. Ez lett a Nagy Könyv. Én pedig ebből a listából fogom kiválogatni az aktuális olvasnivalókat. Az első a Tüskevár lesz, aminek már tavaly augusztusban nekiálltam, de egyéb elfoglaltságaim miatt sosem értem a végére. Aztán meg a Zsanett is folyton ezzel piszkál engem, úgyhogy most aztán tényleg nem hagyom magam, és addig nem jövök, míg az utolsó sort is el nem olvastam (és az összes többit!).

15. India Knight: Szex, pasik, gyötrelmek

A könyvtárból hoztam ezt is, mert könnyed, szórakoztató könyvre vágytam. A borítója alapján joggal gondolhattam ezt: "Megeszi Bridget Jones-t reggelire". Bár azt a könyvet nem olvastam, csak a filmet láttam, az tetszett. Nem úgy, mint ez. Valóban volt benne szex (jó kevés :) ), pasik, és gyötrelem (főleg az én részemről...) Nem volt vicces, nem olvastatja magát, nagyon örültem, hogy elolvastam és visszavihetem.

India Knight: Szex, pasik, gyötrelmek

Clara Hutt harminchárom éves, középosztálybeli angol fiatalasszony. Gyereket nevel, háztartást vezet, és egy magazinba írogat. Szép háza, no meg két imádnivaló gyereke van – akik többnyire idegesítik – nagy, különc, „darabokra hullott” ámde elbűvölő családja, valamint jóképű (bár egyre titokzatosabb) férje. És rendszeresen szeretkezik – nos, többé-kevésbé. Megvan a férj, a ház, a gyerekek, szóval minden rendben is volna, ám Clara mégis úgy érzi, valami nem stimmel az életében. Talán épp azért, mert mindene megvan, kissé unatkozik, és elég bizarr módon szórakoztatja magát: folyamatosan nassol, jóllehet némi súlyfelesleggel küszködik; zavarba ejtő témákkal szekírozza a barátnőit és a férjét; ráadásul mindenféle eszement helyzetbe keveri magát. Férje egyáltalán nem „veszi” Clara kétségbeesett vészjelzéseit. A várva várt párizsi hétvégén, amely romokban heverő házasságukat volna hivatott megmenteni, „hajdani szerelmük kihunyó parazsát újjáéleszteni” – mire észbe kap, elhagyott feleség válik belőle. A nem várt fordulat észre téríti, rátalál régi önmagára, és egy új, izgalmasnak ígérkező szerelem tűnik fel a láthatáron.

Értékelés: 2/5

14. Zdeněk Miler, Iva Hercíková: A kíváncsi kutyus

Vakond mesekönyvet kerestem a könyvtárban a Lánynak, mindegyik szanaszét állapotban volt, nem szívesen hoztam volna haza. Nézegettem a szerző könyveit, és kezembe akadt ez az új példány. Belelapoztam, és jött velünk haza :)

Zdeněk Miler, Iva Hercíková: A kíváncsi kutyus

Három történet egy kötetben a kis vakond rajzolójának illusztrációival. A könyvben három rövid történet található: Hogyan adta vissza a nap a kutyus vizét? Hogyan kapott kedvet a kutyus a mézre? Hogyan akart a kutyus kölyköket?




Képregény szerű mesekönyv, könnyen emészthető, saját szöveggel alaposabban elmesélhető, nagyon kedves mesekönyv. Észrevétlenül tanulja meg a gyerek a felhő keletkezését, a méz készítését, a béka születését, tudományos szöveg nélkül. Teljesen hozta a már megszokott kisvakondos színvonalat. Egyszerűen nagyszerű :)

Értékelés: 5/5

13. Kertész Erzsébet: Zöldfa utcza 38. (Veres Pálné regényes élete)

Miután sikeresen elvégeztem a hőn áhított szakmámat, belevetettem magam az olvasásba. Ugyanis vizsgaidőszak alatt nem vettem könyvet a kezembe, mert úgy éreztem, hogy ezáltal megcsalom az iskolát... Nem kell hülyének nézni, ez komoly :)

Kertész Erzsébet: Zöldfa utcza 38. (Veres Pálné regényes élete)

Ki volt Veres Pálné? Mit tud róla valaki, ha nekiszegezzük a kérdést? Utca a Belvárosban, az Irányi és Váci utca szomszédságában, és gimnázium. És hogy miért neveztek el róla utcát és gimnáziumot? És hogyan lesz egy utca regénycím? Méghozzá egy utcza! Erre felel Kertész Erzsébet rendkívül érdekes és tanulságos leányregénye, amelyben megismerkedhetünk Veres Pálnénak, ennek az okos, kedves és energikus asszonynak szívós harcával a nők továbbtanulási lehetőségéért, és bepillantást nyerhetünk a 19. század sajátos, ma már romantikusnak tűnő hangulatába, a magyar nemesség életvitelébe, sőt még Madách Imre hányatott sorsa és szerencsétlen házassága alakulásába is.

Semmit nem tudtam a könyv kölcsönzésekor arról, hogy ki volt Veres Pálné? Ma már tudom: az Országos Nőképző Egyesület megalapítója 1867-ben.
Abban a korban élt, és hozott létre maradandót, amikor a férfiak a "nőt asszonyi állatnak nevezték". Megteremtette, hogy a lányok asszonyok ne "csak" a tűzhellyel és a családjukkal legyenek elfoglalva, hanem nyitottak legyenek a világra, az ismeretekre, a tudományokra, és szükség esetén (özvegység) ne kellejen kegyelemkenyéren tengődniük, hanem ők is vállalhassanak munkát. Sok zárt ajtót kellett keresztül mennie, mire a férfiak belátták, hogy valóban szükség van a nők taníttatására. 28 évébe telt, mire jóváhagyták, hogy megnyíljanak az egyetem kapui a nők előtt, mégpedig az orvosi, gyógyszerészi és bölcsészeti szakon. Majd' 80 éves koráig aktívan harcolt a női egyenjogúságért, de a határozat napját már nem érte meg.

"-Vasvillával űzheted ki az emberi természetet, úgyis visszatért!" -Veres Pál.

"-Ha nyáron, fáradtan, a forróság elől egy terebélyes fa árnyékában talál enyhülést, vajon jut-e eszébe, milyen apró magból nőtt ki ez a hatalmas fa?" -Veres Pálné.

"-Mi lesz a világból, ha már nők férfi kíséret nélkül járnak az utcán, és bemerészkednek egy irodába? Nem lesz ennek jó vége! Én letörném a feleségem derekát, ha beleártaná magát a férfiak ügyeibe!" -egy hivatalnok.

Értékelés: 4/5