Újra előszedtem az emlékeimből a pörbölyi buszbalesetet, a tichilesti lepratelepet, vagy a csernobili atomreaktor felrobbanását, és teljesen másként néztem a dolgokat. Mit számítanak a mi apró-cseprő gondjaink azoknak az emberek tragédiájához képest! Nem tudtam persze átérezni, hogy vajon mit is érezhetnek, de bevallom őszintén, nem is szeretném tudni! Nem tudjuk meg nem történté tenni ezeket a szomorú eseményeket, de köszönöm, nekem ennyi elég is volt... Ennyi borzalom még olvasva is meghaladja az én tűrőképességemet, nemhogy átélve...!
Vujity Tvrtko, Nógrádi Gergely: Tizenkét pokoli történetNem nehéz megjósolni, hogy Vujity Tvrtko és Nógrádi Gergely könyve az év egyik legsikeresebb bestsellere lesz. A tizenkét fejezet a tv2 Pulitzer-emlékdíjas riporter kalandozásait mutatja be sajátos szemszögből. Az olvasó ellátogathat többek között a még mindig sugárzó Csernobilba, az isten háta mögötti Tatárföldre, a romániai lepratelepre és a háborús Szerbiába. Pokoli utak, de aki kezébe veszi a könyvet, a borzongáson kívül talán könnyezni és nevetni is fog. A kötetben megtalálható mindaz, ami a riportokból kimaradt…
Értékelés: 4/5
(Attól függetlenül, hogy nem akarok tudomást venni a világ borzalmairól, nagyon jól fogja meg a mondandóját, a történetek "érdekesek" voltak, valóban kíváncsivá tett, hogy hogyan forrja ki magát az adott történet.)
------------------------------------------------------------------------------------------
Ezennel húzok egy vonalat az olvasmányaim terén, és igyekszem minél erőszak mentesebb olvasmányokkal szórakoztatni magam,mert elég durva a világ amúgy is, nem kell, hogy a "szabad, pihenéssel töltött" időmben is azon agyaljak, hogy lehet ezt túlélni?!
Már ki is találtam, mi lesz ezután az általam követett példa: a 2005-ben készült felmérés alapján kiválasztották a 100 legnépszerűbb regényt, és ezt egy listán rendszerezték. Ez lett a Nagy Könyv. Én pedig ebből a listából fogom kiválogatni az aktuális olvasnivalókat. Az első a Tüskevár lesz, aminek már tavaly augusztusban nekiálltam, de egyéb elfoglaltságaim miatt sosem értem a végére. Aztán meg a Zsanett is folyton ezzel piszkál engem, úgyhogy most aztán tényleg nem hagyom magam, és addig nem jövök, míg az utolsó sort is el nem olvastam (és az összes többit!).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése