Nem tudom, hogy miért gondoltam az előzetes információk alapján, hogy egy halálos, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, négygyermekes anya által írt könyv tetszeni fog nekem? Nem szeretek az élet gonoszságáról olvasni, így nem meglepő, hogy ha azt írom, hogy nem lett a szívem csücske. És nem találom viccesnek, hogy egy kisgyerekkel miért kell poénosra venni azt, hogy anya le fog épülni testileg-lelkileg, majd szánalmasan, nem emberi élethez méltóan fogja tölteni utolsó napjait...
Ulla-Carin Lindquist: Evezők nélkülUlla-Carin Lindquist 2003-ban kapja meg a végzetes diagnózist: egy ritka, gyógyíthatatlan betegségben, az ALS-ban szenved, amely az akaratlagosan mozgatható idegek elsorvadásával pár hónapos, talán egyéves haláltusára ítéli áldozatát – megállíthatatlan testi leromlásra, melynek során a beteg szelleme végig ép, öntudata végig tiszta marad. A könyv Ulla-Carin betegségének a története. A négygyermekes családanya az ötvenedik születésnapján tudja meg, miért nem képes egy ideje mozgatni bal kezét, s lassanként – orvosok, betegek, szakkönyvek segítségével – feltárul előtte szörnyű betegsége egész természete. Az addig egészségtől kicsattanó, dinamikus anya és feleség döbbenetesen józanul és gyakran sok humorral írja le a halállal való szembenézés mindennapjait: a kórházból kórházba járás fáradalmait, az első tolókocsiban eltöltött napot, a kényszerű változásokat, amelyeken a beteg családjának keresztül kell mennie, a svéd egészségbiztosítás bürokratáival vívott harcokat, de mindenekelőtt a belső változásokat: a beteg és környezete lelki hullámzásait. A könyv szentimentalizmus nélkül hirdeti, hogy az életnek még ilyen körülmények között is tovább kell mennie. Szerény és bölcs könyv, a szerző nem panaszkodik a sorsán, inkább meg akarja érteni élet és halál igazi természetét. A fordítást szakmailag ellenőrizte dr. Szabó Melitta.
Ulla-Carin Lindquist (1953–2004) svéd újságíró, négygyermekes anya. 1988-tól az SVT tévécsatorna hírműsorának, a legnézettebb svéd híradónak a szerkesztője, bemondója, Svédország egyik legismertebb és legkedveltebb tévés személyisége volt. Tévériporteri állását 2003-ban, betegsége miatt kényszerült feladni. Élete utolsó évét az LSA megismertetésére tette fel: e könyv megírása mellett egy újságíró kollégája közreműködésével dokumentfilmet is forgattatott küzdelmeiről.
Értékelés: 2/5
